All about us

A halál álmából való ébredés egyike volt azoknak a dolgoknak, amiket mindennél jobban utált. Néha komolyan elgondolkozott azon, hogy néhány ember miért választja az öröklét ezen formáját... Mi a jó abban, ha hajnalban hullamereven az ágyadban kötsz ki, s csak napszálltával térsz magadhoz? Mindegy... Elvégre neki nem volt választása: már így született. Sokáig, a vámpírtársadalom csodaként fogta fel a dolgot, hiszen eddig még nem láttak olyat, hogy egy élőhalott házaspárnak életképes gyermekeik születtek volna. Ez van.
Amikor a nap utolsó sugarai is eltűnnek a horizont alatt, fáradtan nyitja ki szemeit. Hát, újra eljött egy nap, állapítja meg magában, miközben felkapcsolja az ágy mellett álló éjjeliszekrényen várakozó olvasólámpát. Mint mindig, az ablakredőny szorosan összezárva várja, hogy valaki végre mozgásba hozza őket. Most azonban nem foglalkozik ezzel. Az igazat megvallva, nincsen kedve. Egyetlen dolog lebeg a szeme előtt: a fürdővíz édes gondolata. Kikászálódik a jéghideg takaró alól, erre a benne élő fenevad halkan felmordul.
- Máris éhes vagy? - morogja az orra alatt - Legalább addig bírd ki, amíg letusolok, rendben? Utána elmegyek vadászni.
Lassan nyújtózva hozza mozgásba elgémberedett izmait, majd kezében a köntösével, elindul a fürdőszoba felé. Mindössze pár lépést kell megtennie az szobája mellett álló fürdő ajtajáig, neki azonban még ez a távolság is soknak tűnik. Hiába, ilyenkor ébredés után mindig be van lassulva egy kicsit... De a forró fürdő képes azonnal helyrebillenteni az egyensúlyát. Az ajtó halkan csukódik be mögötte, ő pedig szinte azonnal kibújik az aktuális pizsamájából, s rádobja a sarokban várakozó szennyes kosár tetejére.
Míg kezébe veszi a saját tusfürdőjét, tekintete óhatatlanul is találkozik a saját tükörképével. Szőke haja, mint minden "reggel", most is kissé kócosan omlik a hátára, míg tejfehér bőre mellett valósággal ragyog szemeinek zafír árnyalata.
Végül kezében a kis tubussal lép be a zuhanyfülkébe, s rövidesen a szoba csendjét már a víz zubogása töri meg, valamint pára üli meg a tükör sík felületét. A levegőben terjengő vaníliaillat pedig csak olaj a tűzre.

Este felébredés, reggel lefekvés. Így éli mindennapjait... Nem teheti ki lábát a napfényre,. Ha megtenné, szénné égne. Életében egyszer nem látta a napfelkeltét, naplementét, de még csak simán a napot sem. Maximum a tv-ben, de az nem ugyanaz... Vámpírnak született, ikerhúgával együtt. Vicces, hogy két vámpír "szerelmének" a gyümölcse ritkán tud megfoganni, aztán megmaradni. Egy gyermek is ritka eset, nem hogy kettő. Őket rajongta körül az egész vámpírtársadalom. Sokan persze meg is vetették őket féltékenységből. Mert nem csak az ember galád, hanem a vámpír is. Bár ő sosem volt ember, ezt nem tudhatja. Emberek közé sem szokott annyira mászkálni, max csak akkor, ha kaját szerez. Szóval ezek a dolgok így kimaradtak neki. Szülei nem éppen egy hétköznapi házaspár. Apja 23-nak, anyja 17-nek néz ki. Jó esetben 21-nek. Pedig ő maga 17 éves. A szülők meglátása szerint kinézetre 20 évig menőlegesen fognak öregedni, aztán megállnak a fejlődésben. Ez sokaknak jó, de lehet rossz is. Alex nem tudja, hogy neki ez most jó-e vagy rossz, de egy valamit biztosra tud, amit titkol... Szexuálisan vonzódik a húgához. A pici húgocskája, aki csak pár perccel született később mint ő. De attól még a húga. És ami mégfontosabb, hogy attól még a vérrokona. Szóval az érzései csak enyhén szólva perverzek, de hát na... Nem tehet róla, ez van és kész. Voltaképpen lehetséges, hogy ezt is a szüleitől örökölte, akárcsak a vámpírságot. De inkább nem nagyon akar belefolyni az anyja és apja intim életébe.
A folyosóról mozgást észlel. Ezek szerint Hayden már felébredt. És ezek szerint éppen a zuhanyzóba tart.
Mintha egy bolha csípte volna meg, olyan gyorsan pattan fel az ágyból és már-már szalad az ajtója felé. Nem is tudja, hogy miért is szeretné annyira meglesni húgát. Talán azért mert titkon ezt már egy jó idő óta teszi. Csoda, hogy eddig még nem bukott le. Jó nagy mákja volt, annyi szent. Na de lényeg a lényeg, ennek a dugi leskelődésnek a gondolatára azonnal felébredt, s már tart is a fürdő felé, hogy résnyire kinyissa az ajtót, hogy onnan beleshessen, s kukkolhason. Igen... enyhén szólva perverz. De legalább sosem tagadta le, vagy állította ennek az ellenkezőjét.

*A meleg víz könnyedén ostromolja a testét..., S míg elgondolkozik, kezeivel könnyedén beszappanozza magát, hogy újfent tisztának érezhesse magát. Na, igen... Mindössze ezek a pillanatok azok, amikor úgy érzi, valójában ember, s nem egy éjszakai teremtmény... Egy vámpír... Egy torzszülött, aki nem mehet emberek közé, csakis abban az esetben, ha éppen élelemre fáj a foga... S ez mindennél jobban zavarja. Nem egyszer fordult meg a fejében, hogy szívesen sétálna egyet a Los Angeles-i utcákon, anélkül, hogy minden egyes megtett lépésről be kelljen számolnia a szüleinek. De, mint sok minden mást, ezt sem tehette meg. Még rendes iskolába sem járt soha... Az anyja, Nona Garwin tanította meg mindarra, amit a nagyvilágról tudni vél. Azért annak is megvan az előnye, ha az ember felmenője már háromszáz éves is elmúlt... Például a történelmet is érdekesebben tudta előadni, mint a legtöbb dokumentumkönyv. De, ez most abszolút mellékes. Na, és az apja? Hát... Ő is egy érdekes figura... Ahogyan azt az asszony mindig mondogatja: egy igazi bajkeverő. Hiába családapa már majdnem húsz éve, vannak dolgok, amik sohasem változnak. Például a foglalkozása. Még mindig bérgyilkosként keresi a kenyerét... Ez van. Míg ezeken a dolgokon elmélkedik, agya szinte teljesen kikapcsol, ám ezzel együtt az érzékszervei kiélesednek. Talán ez is afféle védelmi mechanizmus, ki tudja... Lényeg, a lényeg, hogy egyszeriben az ajtó nyitódására lesz figyelmes. Basszus, elfelejtette elfordítani a kulcsot? Hirtelen megfordul, s a bejárat felé pillant. Az ajtó résniyre nyitva várakozik... S a folyosóról beszűrődő fénycsikban - ez a lakás egyik olyan része volt, ahol sohasem kapcsolták le a villanyt - egy arc rajzolódik ki előtte. Szőke haj, helyes arc, s az övéhez hasonlatos kék szemek... Melyek most egyenesen őt nézik. Ösztönösen végigpillant magán, s egyszerre több dolog is tudatosul benne. Először is, teljesen meztelen, s a zuhanyfülkén is megülő pára alig takar el belőle valamit... Másodszor a kukkoló nem más, mint Alex. Alex, az ikerbátjya. Ez meg mit keres itt?, gondolja dühösen, miközben keze kinyúl, s berántja a keze ügyébe eső első törülközőt, Gyorsan magáratekeri, majd elkiáltja magát*:
- ALEX GARWIN, TE MEG MI A FÉSZKES FENÉT MŰVELSZ?! Nem szégyelled magad? A húgod után leselkedsz?!

*Hát, ilyen nincs... Itt áll egy szál törülközőben a zuhany alatt - melyet döbbenetében még elzárni is elfelejtett, s egy görög félistennel néz farkasszemet. Sok mindent lehetett mondani a bátyjára: tapló, perverz, tökkelütött, de azt nem mondhatja rá, hogy nem néz ki jól. Ezt még ő, az édeshúga is kénytelen volt eliserni. Valahányszor ránéz, olyan érzése támad, mintha a bátyja egyenesen egy antik szobrász műhelyéből lépett volna elő. Néha, amikor elsétált az ajtaja előtt - amit Alex az esetek többségében lusta volt bezárni maga után -, alkalma nyílt rá, hogy egy-egy tétova pillantással végigmérje a fiú felsőtestét, amikor éppen felöltözött, vagy esetleg levetkőzött. S olyankor mindig szüksége volt egy-két órára, hogy lenyugodhasson... Ugyanis a kép valósággal befurakodott az agyába, s nem mozdult onnan. S most valami ehhez hasonló történik vele megint. Itt állnak egymással szemben, s a srácon egy alsógatyát leszámítva, nem volt semmi... Felejtsd el, Hayden, szól rá önmagára. Kit érdekel, hogy jó teste van? Hiszen a testvéred!, győzködi a lelkiismeretét. Végül sóhajt egyet, s kimászik a zuhanyfülkéből, kínosan ügyelve rá, hogy a törülköző anya nehogy olyan részleteket fedjen fel a testéből, ami nem lenne illendő. Alex szavait hallva csak dühösen megforgatja szemeit*:
- Ennél jobb hazugságot is kitalálhattál volna, bátyus. Te is tudod, hogy csak akkor használunk törülközőt, amikor fürdünk. S most egyelőre én vagyok a soros. Szóval, mit keresel te itt? - *teszi fel a kérdést még egyszer. Alex utolsó megjegyzése hallatán azonban, ha képes lenne rá, most egészen biztosan elpirulna... Ám, mivel erre nem nyílik lehetősége, csak szemérmesen lehajtja a fejét.*
- Az már régen volt... Azóta sokat változtam külsőre - *magyarázkodik.*