LA Gimnázium

Egy szokványos Gimi, hova mindenféle furcsa egyén jár.
Kémia laborral, hatalmas fotbool pályával, s mindennel, mi egy normális iskola tartozéka.
Egy három emeletes épület, a lehető legmodernebb berendezésekkel, s az ajtóba néha még biztonsági őrök is kerülnek, nagyobb rendezvények idején.

Az iskola előtt egy 200 férőhelyes parkoló, bicikli tárolók, s egy nagyobb Sport csarnok kapott helyet.

.:: És újra hétfő ::.

*Nagyon nem volt kedve reggel felébredni, meg suliba menni, de hát nem volt mit tenni... Muszáj volt.
Tehát reggel szépen összevakarta magát, aztán bemotorozott a suliba. Anita ült mögötte, és kivételesen nem az egyik csaja.
Leparkolta a mocit, meg leláncolta szépen, hogy el ne lopják. Majd mikor ezekkel megvolt elindult befelé. Ahhoz képest, hogy hétfő volt, egész jó kis kedve volt. Csak meglátta Vivient. Majd' szívrohamot kapott, hogy az már megint ott van, ahol. Tegnap elég volt neki a puszi. Amire magától is rájött, hogy nem azért kapta, mert hű de nagyon szeretik. Hanem, hogy idegesítsék. Mondhatni Jason viszonylag jónak indult napja, máris rosszra fordult. Egyből olyan pofát vágott, mint akinek meghalt valami családtagja. Elég vicces pofa lehetett, mert Anita elkezdett röhögni. Jason feléfordult. Most unokahúgára szentelte figyelmét.*
-Minek örülsz? *mordult rá. Nagyon nem volt jókedvében. Ha ezt így folytatja akkor indulhat a ki az idegesebb című versenyen. Elég gáz. Pedig Jason mindig is az a jópofa, vihogó, poénkodós, vigyorgos srác volt. Így aztán, ha valaki nem ismerte fel, akkor az nem a külseje miatt volt. Hanem amiatt, ahogyan viselkedett.
Fogta magát, otthagyta Anitát, és dúlfa-fúlva elindult az iskolába. Valószínűleg még az unokatesója sem látta így őt olyan sűrűn. A többi emberről és a diákokról nem is beszélve. Na igen... Jasonnek is lehet rossz napja. Vagy éppen rossz hete. Mert ezt a hisztit már pár napja csinálja.*

*Dúlfa-fúlva ment az órára. Neki éppen kémia órája volt. Szerencséjére Anitának éppen valami más. Tylernek is. De őt ma még nem is látta. Bár nem is volt hozzá sok kedve. Kémia órán egy Caleb nevű sráccal szokott dolgozni. Mindig hülyéskednek az órán. Aztán vagy mindig kiküldik őket, vagy mindig van valami. Caleb hasonló hülye mint Jason. Tehát jól megszoktak lenni. Amúgy évfolyamtársak. *
-Te azt nem úgy kell, hanem így. *kezdte el Jason röhögve. Kezdett jobb kedve lenni. Jó volt Calebbel ökörködni.
Becsöngettek. Ők viszont magasról tettek rá.
Úgy érezte, kezd megjönni a kedve, mikor kopogtak. És ki volt az? Na ki? Hát Vivien. Jason már nem tudta, hogy hirtelen most szívrohamot vagy agyvérzést fog kapni. De hogy valamit fog kapni az is tuti...
Úgy meglepődött, hogy még talán a szája is tátva maradt.*
-Jól vagy, haver? *szólalt meg Caleb.*
-Soha jobban... *mondta de hirtelen le kellett ülnie. Aztán kotyvasztott valamit, hogy elterelje gondolatait. De annak csak az lett a végeredménye, hogy Jason kicsiny kotyvasza felrobbant. Került a trutyiból ide is, oda is. Az egész osztály röhögött. A tanár meg üvöltött.*
-Garwin! Azonnal kifelé! *Jason felállt és elindult kifelé. Most valahogy örült is neki, hogy ki küldték. Bár ő mindig örül neki, ha nem kell órán lennie.*
-Várjál csak... *szólt a tanár. Jason meg elszomorodott*
~A francba..~ *gondolta magában.*
-Cserélj helyet Dalmával. Az új lány lesz a társad... Vivien. Hátha vele már normálisan tudsz dolgozni.
-Tanárnő... *kezdett volna bele.*
-Nincs apelláta! Azonnal pakold a cuccodat össze, és üljél át! *süvöltötte a tanárnő. Jason pedig azt hitte ez valami rossz álom. Vagy valami kész átverés. Már figyelte a kamerákat. Pedig ez nem volt más mint a sors fintora. Vagy a természet gusztustalan tréfája. lehet választani.
Összepakolta a cuccait, és odabaggyogott Vivihez. Közben Dalma is összepakolt, és Caleb asztalához költözött. Jó kis helycsere.*

*Nem tudta megállni, hogy ne tegyen Vivien szemüvegére valami megjegyzést. Meg elég vicces is volt. Így aztán muszáj volt széles vigyorra húzni száját.*
-Hmm... nagyon jól áll neked az a szemüveg. Olyan szexi. *vonogatta meg a szemöldökét. Persze egyáltalán nem gondolta komolyan. És ezt éreztette is a hangjában. Ez a visszavágó a tegnapi puszira. Jason nem hagyja annyiban a dolgokat, de nem ám.
Aztán mikor a másik elkezdett valamit kutyulni, ő úgy gondolta, hogy bedobja az unalmast, és inkább csak ücsörög órán. Így le is ült a székbe, és onnan nézte a lány kotyvasztását. A tanárnő persze rászólt*
-Garwin! Felállni! *üvöltötte le a srác fejét, aki nagyot sóhajtott, de végül felállt.*
-Igen is, őrmester. *mondta. A tanárnőnek persze nem tetszett az új beceneve, de inkább nem tette szóvá. Ezt is elengedte a füle mellet, mint eddig már sok mindent, amit Jasontől lenyelt.
Nem is telt el sok idő. Csak egy másodperc. Hiszen olyan gyorsan történt minden. Felrobbant Vivien kotyvasza és mindent zöld trutymó lepett el. Jasont is.
Először alig bírta felfogni, hogy mi van. Aztán rá kellett jönnie, ez még jobb mint amit ő csinált.
Megfogta pólóját és végignézett rajta. Fekete póló VOLT. Szerette is. Alapjáraton le se szarta volna. Vivien esetében viszont kitért volna a hitéből. De nem így volt. Most még is hatalmas nevetésben tört ki. Közben felötlött benne a következő kérdés: Talán nem is olyan rossz fej ez a csaj?
Eközben persze megállás nélkül röhögött.*
-Ügyes vagy, Blake! *préselte ki a szavakat magából két nevetés között. A hasát is fognia kellett. Persze senki nem értette, hogy min mulat olyan jót. Még talán maga sem. Pedig az osztály is nevetett, csak nem annyira mint Jason. Jason szakadt a röhögéstől. Főleg, mikor meglátta a tanárnő füstölgő fejét. Na akkor már nem bírta tovább. Úgy ahogy volt, vörös fejjel, hasra szorított kezekkel... A földre vetette magát és ott röhögött tovább. Mint valami őrült kb olyan lehetett. A többiek persze letudták annyival, hogy biztos befüvezett vagy beivott óra előtt. Jasontől ez már nem számított volna újdonságnak.*
-Még van egy utolsó húzásod a mai órára, aztán mehetsz! *szólt a tanár miközben a földön gurgulázó, röhögő fiút nézte. A fejét csóválta. Még alig kezdődött el az óra, de Jason már két hülyeségben benne volt. És már két kémiai baleset történt.*

*Biztos mondott volna valamit arra a szexi zöld pólós megjegyzésre, ha éppen nem fulladt volna majdnem meg a röhögéstől. Azt volt a szerencséje, hogy az egész osztály nevetett, meg Vivi is. Majd a tanárnéni ordibálására elkezdett krákogni. Amiről egyértelműen lelehetett vágni, hogy röhögés. De, ha egyszerűen nem bírja visszatartani, akkor nem tehet semmit. Egyébként még mindig a földön fetrengett.
Jason hallotta a lány megjegyzését, és hirtelen ezt is olyan viccesnek találta, hogy kitört belőle a röhögőgörcs. Vivien pechére azonban nem csak a srác hallotta ezt, hanem a tanárnő is. Dühtől lángoló fejjel lépett a fiatalok asztalához.*
-Jason Garwin, azonnal felkelni! *üvöltött mint egy rekedt hiéna. Jason meg nagy nehezen felvakarta magát. És még mindig vihogott. Főleg, mikor meglátta a csodás pólóját. Vagyis a VOLT csodás pólóján, a gyönyörű plecsnit. Vihogott mint egy veszett kutya, mire a tanárnő lekevert neki egy nyakast. Ezt sem kellett volna, mert Jason ezen is csak röhögött. Most rájött a röhögőgörcs, minek okozoja: Vivien. Ilyen jót rég nevetett már józanul. Ezért kezdte a csajt nagyon bírni. Hamar megváltozott róla a véleménye. Na és aztán, ha a csaja nem lehet, akkor majd lesznek haverok. Anita sem a csaja, hanem a haverja. Vagyis úgy kezeli. Igaz, egyben uncsitesók is. De aztán egy kivételt csak lehet tenni. Ha már egyszer Vivi Anita barátnője. És, ha már egyszer ilyen jófej.*
-Azt hiszem rátok külön oda kell figyelnem... *mormogta a nőci.*
-Na Vivien, fogd a kezedbe azt a kémcsövet... És te Jason, önts bele egy kis savat. De óvatosan! *figyelmeztette.
Vivi megfogta a kémcsövet, Jason pedig fogta a savat és a kémcsőbe öntötte. Csak valamit megint nagyon elszúrhattak, ugyanis hatalmas robbanás lett az eredménye. Pont a tanárnő orra alá. Most rózsaszín trutyi repült mindenhová. A tanárnő fejére is. Jason zöld, fekete pólóján is már rózsaszín foltok is feszítettek. A srác persze megint röhögésben tört ki. Nem bírta tovább. Főleg, hogy szegény pólója bánta az egész napi tákolmányaikat.
A tanárnő fortyogott a dühtől.*
-Na ennyi volt! Betelt a pohár! *süvöltötte. A szemei szikrákat szórtak. Jason pedig abbahagyta a vihogást.*
-Be, hát! *helyeselt vigyorogva*
-A rózsaszín buzis szín... *mondta és felállt az asztalra majd ott levette a VOLT fekete pólóját és elkezdte a feje fölött pörgetni, mint valami sztriptíztáncos. Az egész osztály dőlt a nevetéstől. A tanárnő pedig még idegesebb lett.*
-Kisfiam, azonnal szállj le! *mutatott a földre. Jason pedig erre elkezdett énekelni.*
-Óó szeresd a testem, bébi! *közben a pólóját a tanárnő képébe dobta. Aztán táncikált félmeztelenül tovább a kémiaasztalon. Ha a hülyeség fájna, akkor Jason már rég alulról szagolná az ibolyát. Na meg a feltűnési viszketegség is ott van azért.*
-ELÉG VOLT!!! AZONNAL TAKARODJ AZ IGAZGATÓIBA!!! *ordította, és Jason pólóját a földre hajította.*
-Na... hát ne tessék már... drága darab volt. *vigyorgott a srác. Most rá jött az öt perc, olyankor pedig senkinek nincs kímélet.*
-TŰNJ A SZEMEM ELŐL!!! És te is Miss Blake!!! *teljesen kikelt már magából a tanárnő. A fél osztály meg volt ijedve, a másik fele pedig röhögött.*
-Egyikőtőket sem akarom látni...

*Pedig ő olyan jól elvolt azon az asztalon. Nem mindig tarthatott sztriptíz showt. De mindegy, a tanárnő kiküldte őket, így le kellett az asztalról szállnia. Szomorú fejet vágott, mint aki bazira sajnálja. Na persze nem a tanárnőt, hanem azt, hogy már nem sztriptízelhet. De most már mindegy.
Leszállt az asztalról, és felvette a földről a trutyás pólóját. Amit a rózsaszín szín miatt esze ágában nem volt felvenni. Talán még zölddel elment volna, na de így. Ő nem buzi. Tehát nem fog rózsaszínt hordani. Inkább pucérkodik egész nap, megvagy és szed be még 3 igazgatóit. De a becsületét akkor sem adja.
A pólóval a kezében elindult a tanárnő felé. A szemében huncut fény csillant meg.*
-Tessék tanárnő, tudom, hogy mindig erre vágyott! *mondta és a pólóját a tanárnő asztalára dobta. A tanárnő persze megint ideges lett. Jason pedig elindult az ajtó felé.*
-Gyere csak vissza! *állította meg a nő. Jason pedig visszaindult. Megállt az asztalnál.*
-Ohh igen... pardon... ezt el is felejtettem. *mondta és nyomott egy csókot a tanárnő ajkára. Vagyis csak egy puszit, mert esze ágában nem volt oda bedugni a nyelvét. Ahhoz már neki is gusztus kellett volna. De ez így volt a vicces. A tanárnő persze egy akkora taslit levágott a srácnak, hogy még a keze nyoma is ott maradt. Jason pedig elugrott onnan.*
-Ohh hát de most miért tetszik bántani? *vágott ártatlan képett.*
-Azonnal menj az igazgatói irodába! És vidd ezt is! *dobta vissza a pólót. Jason elkapta aztán visszahajította. És mielőtt megint elkezdtek volna labdázni a plecsnis pólóval, inkább kihúzott. Persze még az ajtóban dobott mindenkinek egy puszit. Úgy látszik ma olyan puszis kedvében van. És most irány az igazgatóhoz. Szeret oda járni. Mert kap ingyen kakaót.*

*Vivien csak nézett a távolodó Jason után. Ő nem akart elmenni az igazgatóiba, s nem tudta hogy vajon neki is szólt e a dolog. Abban azonban biztos volt talán illene neki is elmennie oda, ha már egyszer kiakasztotta olyan sikeresen mindjárt az első napon a tanárnőt. Így Jason után indult.*
-A Hammerban van nálam néhány ing... ha gondolod adhatok egyet...*ajánlotta fel, miközben mellé ért. Nem tudta vajon hogy fog rá reagálni a srác, abban azonban biztos volt, semmi sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, és persze az ügyeletes bohócot sem játszhatja el mindenki.
Mikor elértek az igazgatóihoz, felsóhajtott. Eddig ilyen helyen még sosem volt. tehát illet valamit már kipróbálni, s nem csak úgy mások tapasztalatai által érvényesülni. Szerette mikor a dolgok úgy alakulnak ahogyan azt ő akarja, bár néha semmi sem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt az emberek elképzelték maguknak.
megállt körbe pillantott. mintha senki sem lett volna ott. Szépen letelepedett a fal mellé a földre, egyik lábát felhúzta, másikat maga elé kinyújtotta, fejét neki támasztotta a falnak, s néhány pillanattal később, már rá kellett jönnie, ez nem is olyan rossz, mint amilyennek azt ő maga gondolta volna.
Egy nő lépett oda, tekintetét rá szegezte, s mérgesen szólalt meg.*
-Kelj fel a földről! Még a végén felfázol!
-Jajj mért nem lehet az embert békén hagyni. ha maga elül egy székre, én sem mondom hogy keljen fel, mert útban van...*mondta elmosolyodva Vivien, majd felhúzta lábát, a nő megingatta fejét, majd elment onnan. Nyugodt léptekkel, csendesen haladva.
Vivien lehunyta szemeit, majd kezét hasa előtt össze fonta. Tulajdon képpen már alig várta hogy vissza ülhessen a kocsiba, s haza menjen. Valahogy nem feküdt neki ez az egész iskolás dolog. Rég járt ő már rendes iskolába...s csak nem lehetett egy olyan perce sem, hogy valaki ne kössön belé.*
-Jason... hol van a fölsőd? Így nem járhatsz iskolába...*mormogta a nő megingatva fejét. *Már megint kiakasztottad a kémia tanárnőt?

*Mondhatni nem kicsit lepődött meg Vivien felajánlkozásán, hogy ad neki valami felsőt.*
-Miért hordozol magadnál csak úgy ingeket? *ez volt a válasza. Vagyis inkább kérdése a másik kérdésére. Nem, hogy megköszönné vagy ilyesmi, áá hát az nem is Jason volna. De tényleg érdekelte, hogy mi a halálért tart a lány magánál csak úgy ingeket.*
-Jó sok pasid lehet... Vagy netán valami szociopata gyilkos vagy, aki álruha ügyében cipel magával ingeket? *értelmesebb okra nem futotta. Na igen ez Jason. Egyébként futotta volna, mert Jason tud ám nagyon is értelmes lenni. Csak szereti titkolni. És még jobban szeret hülyéskedni. És persze ő az ügyeletes humorherold is. Akkor meg már az értelem nem fér meg. Tehát tettetnie kell, hogy milyen ostoba. De jól áll neki.
Az igazgatóiba érve lecsüccsen egy székbe. Már csak az volna a csúcs, ha ő maga is a földre ülne. Na az mindent vinne.
Az igazgatónő láthatólag nagyon "örült" neki. A kérdésre csak ennyit felelt.*
-Miről beszél? Itt a fölsőm. *mutatott a csupasz testére.*
-Ez most az új stílus. Nem tudta, hogy stylistnak készülök? *megint színészkedett persze. És olyan képeket is vágott hozzá.*
-Kisfiam... kérlek. Ez a stílus itt nem megengedett. Mégegyszer kérdezem, hol a felsőd? *kérdezte a diri. Jason pedig felsóhajtott.*
-A pólóm a kémialaborban egy kis baleset során megsemmisült... *itt a sarokban ücsörgő Vivire sandított. És a száját egy mosolyra húzta. Most először nem úgy tekintett a lányra, hogy fel akarja szedni. És nem is gyűlölködve. Most az először úgy tekintett rá, mint egy haverra. És ezt talán Vivi is észrevette.*
-Ha nincs pólód, akkor majd szerzünk neked egyet. *mondta a nő és megnyomott egy gombot, amibe beleszólt.*
-Kérem, küldje be Jack-et. *a titkárságot hívta. És Jack az igazgatóhelyettes volt. Jason és Jack nem komálták egymást.*
-Rendben van. Küldöm. *szólt egy női hang egy kisebb hangszóróba bele.*
-Kakaót nem kapok? *kérdezte meg Jason. Igaz, hogy nem is szerette a kakaót, de nem baj. Azért jól esett neki megint hülyéskedni.*
-Nem! *vágta rá a nő. Ismerte ő már Jasont, mint a rossz pénzt.*
-Miért? A multkor kaptam... Most miért nem kapok? *ártatlan, szomorú bociszemeket vágott.*
-Jajj... még szerencséd, hogy olyan aranyos vagy. Különben már rég kivágtalak volna. *mondta a nő. És ez tény volt. Az igazgató nagyon is szerette Jasont. Hogy miért, azt már ő maga sem tudta volna megmondani. Egyszerűen csak szerette. És tényleg ezért nem lett még kirúgva. Mert egyébként már vagy ezer éve nem ebbe a suliba járna. Amennyi baromságot csinált már...
Jack lépett be. Nagyon dühös volt. Ha rajta múlott volna, Jasont már régen kidobták volna.*
-Bella, megengedhetetlen, hogy mit művel ez a kölyök! *mutatott Jasonre.*
-Jajj kérlek Jack... Ne most. *legyintett egyet Mrs. Daven.*
-De igen is most! *vágta rá* Nem tudod mit művelt a kémia órán. Először is robbantgatott. Másodszor elkezdett táncikálni az asztalon.*
-Elkapott a ritmust... *szólt közbe a srác. De amint megpillantotta Jack dühös képét, már be is fogta.*
-Harmadszorra pedig megcsókolta a tanárt!
-Ne mondja, hogy magának nem jön be? *még most is hülyéskedett és szemtelenkedett. Az igazgatóhelyettesnek pedig már nagyon viszketett a tenyere, hogy leüsse.*
-Jack, Jack! Nyugodj le! Ezt én elintézem. Te inkább szerezz neki valami pólót, mert így nem maradhat. *mondta Bella. Jack arcán meg gonosz mosoly futott végig.*
-Szerzek is! *vigyorgott gonoszan. Jason már tudta, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni, ezért gyorsan közbe szólt.*
-Viviennek van egy felesleges ingje. Azt mondta szívesen odaadja. *most már elfogadta a lány ajánlkozását. Fél szemmel Vivire sandított, egy olyan nézéssel, hogy ugye kimentesz?
Erősen hitte, hogy Jack valami bohócruhát fog neki szerezni. Akár a szó-szoros értelmében. Amennyire utálja Jasont, képes rá.*
-Rendben van... Akkor köszönöm Jack, távozhat. *mondta az igazgatónő. Az igazgatóhelyettes pedig dúlva-fúlva kitrappolt. Jason nagyon szeretett volna integetni. De aztán legyőzte a késztetést. Az már tényleg túl ment volna minden határon.*
-Nos, akkor mi legyen veletek? Hogyan büntesselek meg titeket? *nézett Jasonre majd Vivire. Végül visszatévedt a tekintete Jasonre.* Főleg téged...
-Nekem mindegy, de kaphatok kakaót? *már nagyon othonosan érezte magát az igazgatóiba. Annyiszor volt már ott, hogy szinte törzsvendég is lehetett volna. El is nyúlt rendesen a székben. Hát igen... Őt aztán nem tanították meg normálisan viselkedni soha.*
-Először is... Jason te odaadod az ellenőrződet, és beírok egy figyelmeztetőt. Másodszor pedig... Az órák után kitakarítjátok a kémia labort. Amit ugye közös erővel piszkoltatok össze mindketten. Azt hiszem ennyi. Jason az ellenőrződet is majd órák után hozd be. *mondta, majd mielőtt még Jason kinyitotta volna a száját, folytatta*
-Na ennyi. Azt hiszem mehettek. Nehogy nekem lekéssétek a következő órát. *vigyor. Ő is tudta ám, hogy mivel lehet valakit kiborítani. Jason azért megszólalt.*
-És akkor kakaó nincsen? *már csak azért is kérte azt a kakaót, amit igazándiból nem is szeretett. A multkorit is kiöntötte, vagy kiköpte... Az igazgató orra előtt. Valószínűleg aztán ezért nem kapott kakaót.*
-Nincs! Esetleg legközelebb... *mondta majd elmosolyodott*
-A további szép napot! *ez annyit jelentett, hogy tűzhetnek. Ezért Jason szépen felállt a székből és elindult kifelé. Az ajtó előtt megvárta Vivit. Miért is ne?*

*Arra már mit sem szólt, hogy belé karoltak. Még mindig a kakaóján volt fennakadva.*
-Kösz... *ennyit azért kinyögött. Bár kellett volna valamit még mondania. Valami bocsánat félét, hogy olyan paraszt volt. Mert ez az igazság. És Vivi még ennek ellenére is kimentette. Csak a gond az, hogy Jason nem szokott bocsánatot kérni.*
~Talán tehetek egy kivételt...~
*gondolkozik magában nagyon erősen.*
-Figyelj... bocs, hogy olyan seggfej voltam a múltkor. *csodák csodájára, amellett döntött, hogy kivételt tesz és bocsánatot kér. Ez történelmi esemény. Fel kell valahová írni. Mert ilyen sem lesz sűrűn.
Kiérve az ingre tévedt a szeme, majd felvonta szemöldökét. Ő nem viselt sohasem selymet. Nem az a selyemfiú felling. Még akkor sem, ha esetleg jól áll neki.*
-Héé... tévedés. Én vigyáztam a saját pólómra is. Te nem vigyáztál rá. *vigyorodott el. Mintha Vivinek kellett volna az ő pólójára is vigyáznia. Jó vicc. De azért mondta.
Közben pedig szépen belebújt az ingbe. Ami sajnálatos módon vagy 3-szor nagy volt rá. Joe kicsit sokkal nagyobb darab mint Jason. Így aztán nem is csoda...
A srác pedig csak nézte magán csodálkozva a selyeminget. Még közben meglibegtette azokat a részeket, ahol nagy volt rá a cucc. Egyébként elég mókás volt. Az a fej, amit vágott hozzá. Persze ezt is direkt csinálta. Naná.
Néhány fiatal csajszi egy padon jót is nevetett rajta. Ezek a csajszik is vagy kilettek küldve óráról, vagy lógtak. A suliba jártak, az tuti.*
-Nincs egy kisebb méret? *tekintete végül Vivienre esett.*

*A spongyát rá-ra elmosolyodott. Nagyon félreismerte Vivient. De kellemesen csalódott.*
-Kikérem magamnak... én csak karrrcsúú vagyok. *a hangsúly a "karcsú" szón volt. Ezt is poénnak szánta. Persze ez is csak olyan poén volt, amin csak Jason tudott röhögni. Mint a legtöbb poénján.
Mikor a lány elkezdte kigombolni az ing gombjait, csak felhúzta a szemöldökét, és játékosan elmosolyodott.*
-Már is vetkőztetsz? *Jasonös vigyor. Ezt természetesen nem hagyhatta ki. Ezután belebújt az új ingbe, amit olyan volt, mintha ráöntötték volna. Igazából elég jól állt neki. Sőt, mi több, szívdöglesztő volt. Az a pár csaj a padon, majdnem elalélt. Kár, hogy Jason utálja az ilyen selyemingeket. Mindkettőt utálja külön-külön is. Nem hogy együtt. De még ez is jobb mint a bohócruha, szóval inkább nem húzogatta a száját.
Letelepedett Vivi mellé a motorháztetőre.*
-Sajnos nincs köpenyem... Már egy másik kémia órán az is megsemmisült. *vonta meg a vállát. És most kivételesen komolyan beszélt. Ez nem vicc volt. Ez komoly volt. Nem is olyan régen az egyik kémiaórán súlyos vereséget szenvedett a köpenye. Meggyulladt. És azóta nem kapott újat. Így aztán maradt a nagy büdös semmi. Hát, ezt most jól meg is szívta, hogy nem igyekezett beszerezni egy újat, de már mindegy. Most van ilyen szexi kis selyemingje, amitől mindjárt elhányja magát. De az már csak mellékes.*
-És mi lesz a következő órád? *ha már csevegnek, akkor megkérdezi. Miért is ne? Kíváncsi, hogy a sors megint összehozza őket. Már nem is lepődne meg azon, ha ismét közös órájuk lenne. Sőt, most valahogy örülne is neki. Talán együtt majd kikészítik a tanárt újból. Ha már olyan szépen elintézték azt a kémia labort.*

-Ó igen...már is...nem mutatna túl jól rajtad az az ing...és a csajok a padon sem ájuldoznának utánad...*susmorogta halvány mosollyal arcán, majd kezét feje alá tette, s úgy pillantott az égre, mikor már ott feküdt a kocsi motorházán.*
-Jól áll rajtad...*jegyezte meg, majd tekintete a csajokra tévedt.*És nekik is tetszik...*nyelvet öltött játékosan majd a kérdésen egy cseppet elgondolkodott, legalább is, úgy tett, mintha gondolkodna rajta.*matek órám lesz.
*tekintete az ajtó felé villant. Hol néhány nagyobb darab srác jelent meg, s az egyik, akit alaposan orba vágott, mutogatott felé. Társai először csak röhögtek, aztán bevallotta az egyik a másiknak.
Vivien leszállt a kocsiról, s néhány pillanattal később a srácok elé ment, felvont szemöldökkel, karba tett kézzel.*
-Mi az srácok? egyedül már nem megy?*pillantott arra a kölyökre, kit alaposan hasba vágott. Biztos majd kiköpte a gyomrát száján, mikor megrúgta, de hát ez van ezt kell szeretni. *
-Fogd be a szád Blake!
-Jujj de kínos...jöttek segíteni hogy elbánhass velem?*felvonta szemöldökét, s elmosolyodott. nem tudta hogy Jason tud e arról mi volt reggel, így nem tudhatta mégis hogyan reagálná le a dolgokat. Aztán mikor a srác keze ütésre lendült, ő lebukott, s ismét egy másikat talált el a srác. Vivien meg csak nevetett. Aztán hirtelen kapott egy pofont, mire nem számított, s a földön csücsülve találta magát. Meglepetten pislogott párat, majd állához emelte kezét. Nem nyafogott, s nem is kezdett el pityeregni.*
-Basszus! Hogy tudjátok úgy állon vágni a nőket, hogy szikrát hányjon a szeme...

*Csak most vette észre, hogy a csajok a padon tényleg őt nézik, és ájuldoznak. És lássanak csodát, életében először nem kezdett el flörtölni azokkal a csajokkal. Most a figyelmét inkább Vivinek szentelte.*
-Kösz... mondjuk nem szeretem az ilyen cuccokat. *jelentette ki. A matek órás kijelentésre pedig elkezdett vihogni.*
-Hát ez vicc... komolyan mondom. *nevetett és hátradőlt ő is a motorház tetőn.*
-Nekem is matekom lesz. *vigyorgott nagyokat. Aztán még akart valamit mondani, de erre már nem került sor, mert hirtelen Vivien felpattant és a suli egyik hülye bandájával szállt szembe. Jason az egészről mit sem tudott semmit. Utálta azt a bandát. Egy jó párszor már össze is bunyóztak. De ez most nem volt lényeges. Mintegy autómatikusan felpattant, mikor meglátta, hogy Vivit bántják. Persze azelőtt meg jól kiröhögte, hogy egymást püfölik. De azt, nem nézhette tétlenül, hogy bántják a lányt. De nem ám. Alapból nem az a hős típus, aki csak úgy minden csajt megvéd, de most Viviről volt szó. Akit kezdett megbírni, és haverjának tekinteni. Még inget is kapott, meg együtt robantották fel a kémialabort. Szóval ezt most nem hagyhatta annyiban.
Odament a kiscsapathoz, és Vivi felé nyújtotta a kezét, hogy felsegítse. Közben pedig a srácokra nézett.*
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen lúzer vagy, hogy bánts egy csajt. Elég szégyen...
-Na mivan Jason? Ez az új kurvád? *horkant fel a főbunkó.*
-Becsókolhatsz a seggembe, Jake! *olyan Jason féle bájvigyor. Most minek álljon neki magyarázkodni? Azzal nem ér el semmit. De azzal igen, ha az agyára megy.*
-Húzz el, mielőtt még te is kapsz! Ne pofázz bele, ha nem a te ügyed... *magyarázta Jake, a főbunkó.*
-Eszem ágában nincs elhúzni innen. Húzz el te! *mosolygott. De úgy, hogy az már idegesítő volt. Zsebre vágta kezeit. Direkt játszotta a halál nyugodtat, hogy ezzel is húzza a másik agyát. Bár nyugodt is volt, pedig tudta, hogy itt mi lesz nemsokára. Azaz most. Mert Jake bedühödött és Jason felé sózott egyet. A srác számított erre, és hátraugrott egyet. Rántotta magával Vivit is. Nehogy aztán őt érje az ütés. Aztán úgy gondolta itt az ideje, hogy kirúgassa magát a suliból. Ugyanis már rég kicsinálhatta volna a gyerekeket, de nem akarta, hogy kitegyék a suliból. Ezért csak finoman bunyózott. De azért a pohár néha betelik. És itt volt az a pillanat, mikor az a pohár betelt. Jake felé sózott egyet ő is. Egyenesen az orrát célozta meg, ami reccsent is egy jókorát. Ezzel jelezvén azt, hogy bezony eltört. Orrtördelő egy család ez, annyi szent. Jake orrából úgy elkezdett a vér ömleni, mintha valami dézsából öntenék. Harcképtelenül tántorgott el az útból. Ő feladta.*
~Micsoda puhány társaság...~ *jegyezte meg magában majd az egyik rátámadó felé pillantot. És mielőtt az még bármi kárt is tehetett volna benne, felé ütött. Ő egy szép kis monoklit kapott. És a lendülettől még szépen át is esett a korláton. Hátrafelé. Ő is ki lett lőve. A következő gyereknek a térdét rúgta ki, a másikat pedig tökön rúgta. Az ötödik pedig inkább elszaladt. Jason pedig kinyitotta az ajtót, de nem ment be.*
-Hölgyem... *szólt Vivinek. Neki nyitotta ki az ajtót. Hogy miért, azt maga sem tudta. Ilyet még sosem csinált. a padon ülő csajok meg még jobban kezdtek el olvadozni. Miután látták, hogy így szétvert mindenkit+még az ajtót is kinyitotta Vivi előtt.*

*Vigyorgott pár sort az uram kifejezésen. Így se hívták még őt soha. De ezt is megértük.*
-Áhh... igazán nincs mit. *legyintett egyet, majd elmosolyodott. Szívesen segített. Nem bírta volna végignézni, ha szegény lányt szétverik. De nem ám. És az sem érdekli, ha most emiatt szépen kirúgják. Bár, alapból sem érdekelné. De így meg pláne nem.*
-Te tényleg olyan vagy mint Anita. *vigyorodott itt már el. Ezt az orrbetörésre mondta. Kezdte már érteni, hogy Tyler mire is célzott.*
-Nem nyavalyogsz, mint a többi csaj, pedig tudom, hogy piszokul fáj egy ilyen ütés. *ez amolyan elismerés akart lenni. Ami Jasontől szintén nem mindennapi esemény. Ismét történelmet írtunk.
Bement a matekterembe. Nem sokkal utána be is csengettek. A tanár és már minden diák bent csücsült. Jason belépegetett a szívdöglesztő ingében. Minden csajnak nagyon tetszett. Hol ott a srác igazándiból ilyen cuccokat nem is hord. De ez már csak mellékes.
Helyet foglalt elől. Ott volt a helye mér mióta. De még mielőtt leült volna, a tanár megszólalt.*
-Garwin, te hátra mész. Hallottam, hogy mit csinálták kémia órán. Nem kell a műsor, szóval ülj hátra.
-De... *már kezdte volna.*
-Semmi de. Ez az utolsó szavam. Ezentúl hátul lesz a helyed. *sóhajtott egyet, majd eszébe jutott, hogy nem is fog annyira unatkozni, mikor megpillantotta Vivient hátul. Elvigyorodott, olyan Jasonösen.*
-Rendben van. *mondta és már ment is hátra. A tanár szája pedig nyitva maradt. Nyilván újdonság volt, hogy ilyen könnyedén sikerült meggyőznie a makaccságáról híres Jasont. De különösebben nem foglalkozott vele. Elkezdte az órát.
A srác Vivihez lépett.*
-Hellóka. *vigyorgott. Mivel csak Vivi mellett volt szabad hely, ezért mellé ült le. De ő ezt nem bánta. Sőt, még örült is neki.*
-Úgy tűnik ismét összehozott minket a sors. *mondta még mindig széles vigyorra húzva száját. Persze ő nem hitt a sorsban. Ezt csak úgy mondta. Mert ide illett. Egyébként Jason nem hitt semmiben. Nihilista. Vagy minek hívják az ilyeneket.
Néhány csajszi előlről féltékenyen tekintgettek hátra. Vivire féltékenykedtek. Sokan lettek volna a lány helyében. De érdekes...
Egy fekete hajú lány fordult hátra. Jason előtt ült. Kacéran mosolygott a srácra. Jasonnek meg fogalma nem volt ki a csaj. Pedig a buli estéjén ő volt az egyik lány a három közül. De ugye ő olyan részeg volt, hogy erre már nem is emlékezett. Igazából csakis Vivi visszautasítására emlékezett. Az mély nyomokat hagyott benne. Pedig talán azt kellett volna elfelejtenie, de már mindegy.*
-Szia Jason! *szólalt meg. A srác meg tágra nyílt szemekkel meredt maga elé. De azért csak köszönt ő is.*
-Hello. *melyik pasi ne örülne neki, ha csak úgy köszöntgetnek neki. Ezért halványan elmosolyodott, de aztán annyiban hagyta az egészet. Viszont a csajszi még nem.*
-Nem hívtál fel... *simított végig Jason karját. Na ott kb megállt benne az ütő. Fogalma nem volt az egészről.*
-Micsoda? *kérdezte értetlenkedve*
-Hát tudod... ott hagytam a számomat az asztalodon reggel. *kezdte el magyarázni még mindig mosolyogva.*
-Ööö... ahaaa... *próbált visszaemlékezni. Már kezdett kapálózni, hogy mi van... Aztán felelevenítette a bulit. Azt az éjszakát. És a három csajt. Se nevekre, se arcokra nem emlékezett. Nem is azokat nézte, vagy jegyezte meg. Beugrott neki egy fekete hajú lány. Gondolta, hogy akkor csak is ő lehet az. Ki más?*
-Ja igen... *vakarta meg a tarkóját és megvonta a vállát.*
-Nem volt időm, bocs. *mondta. Gondolta, hogy majd jól lebunkózzák megint, ahogyan azt szokták, és hagyják a francba. De nem. Ennek a fekete csajszinak nagyon bejöhetett Jason, mert nem érdekelte a dolog.*
-Nem baj... Mikor talizunk? *kérdezte még mindig kacérkodva. Jason meg csak nézett nagyokat, hogy ezzel most mivan. Már éppen akarta nyitni a száját, hogy lekoppintsa, mikor a tanár hátraüvöltött.*
-Ott hátul csendbe legyetek! Nincs duma!
-Majd szünetbe megbeszéljük... *intette le a csajt. Ő neki aztán végül is tök mindegy, hogy most vagy fél óra múlva küldi szabadjára a csajszit. Csak éppenséggel ma már elég sok minden van a rovásán. Ha kirúgják az apja kinyírja.*

*Egyszer itt, egyszer ott. Egy idő után már azt sem tudtam hova menjek, merrefelé moccanjak, vagy talán kire kellene jobban vigyáznom. A törékenynek tűnő csodaszép Vivienre, vagy az anyjára, s nővérére. Mintha nem lenne nagyobb bajom, de Mr. Blake ezt is a nyakamba sózta. De nem panaszkodhatom, ha egyszer már meg vagyok ott tűrve, s ráadás képpen úgy, hogy Vivienre kicsi kora óta vigyázom. Jó nem vagyok sokkal idősebb nála, de akkor is. Valami mégis ott lebegett mindig közöttünk. Egy halvány szikra, ami arra ösztökél, és hajt, hogy soha ne figyeljek másra csak rá.
Ám itt az iskolában kicsit bajosan lehet odafigyelni rá. valahogy mindig sikerült meglógnia előlem, de most nem. Utolértem, s annyira szerettem volna karjaimba zárni. Egy ilyen helyen meg is tehetem. Itt senki sem ismer. Nem tudják mért vagyok vele, s csak azok tudják hogy mi is a foglalkozásom, kik láttak hivatalos munkai öltözékben. De nem vagyok az öltönynek a híve. Az túlságosan is hivatalos. Most csak egy ing, alatta egy póló, s hozzá párosult egy kicsit talán koptatott farmer.
Mikor kiürült a park, leültem Vivien mellé a padra, s egy kósza tincset kisimítottam arcából. Megengedtem magamnak egy apró mosolyt, majd kicsit közelebb húztam magamhoz, s egy pillanatra átöleltem őt.*
-Titkok közt élsz, titkokba fordul az életed is...*suttogtam, majd apró csókot hintettem ajkára. Arcára mosoly költözött, s mikor felharsant a csengő hangja, együtt keltünk fel, s mentünk a terem felé, hol a következő órája lesz. Oda nem mehettem be, viszont kintről figyelhettem őt.*