A Lift

~Még a kis lakásban, majd a lift elött, s benne~

-Köszi.*szólt, majd indult el az ajtó felé. Még sikerűlt elcsipnie egy kisebb jelenetet, mikor Lahyla bemegy a konyhába Travishez. Arcára akkor halvány mosoly költözött. csak bízni tudott abban, Jason követi őt, s vele együtt megy a lift felé, s nem pedig csak átrázta, s egyedűl kell felcipelnie a kis csomagocskáját. Felsóhajtott, kinyitotta az ajtót, tárcáját felvette kezébe, s nyugodt léptekkel indult kifelé a házból. *
~Felhozom...vagy felhozzuk...remélhetőleg a lift jó lesz...csinálok majd egy kis teát...~
*A gondolaton elöbb elfintorodott, majd a tea miatt, egy apró mosoly jelent meg arcán. Léptei hallkan koppantak a járólapon, egyenesen a liftig, hol megnyomta a hívó gombot. Az a rettentő sok várakozási idő, a tettetett nyugalom...s ezer felé zakatoló gondolatok. Minden pillanat maga volt a meglepetés, s persze egyszer sem lehetett volna tudni, vagy épp csak gondolni, mégis mi az esély arra, hogy minden úgy történik, ahogy annak éppenséggel kell történnie. Míg várt, kicsit lehajolt hogy megigazítsa ruháját, majd felegyenesedett. Az a franc mindig össze gyűrődött, s rengeteg bosszúságot okozott a lánynak. Semmi kellemes nem történt mikor ez a fajta ruci volt rajta. Folyton elakad valahol... talán rossz ómen ez a ruha? De akkor is a kedvence, s nem tehet ellene semmit sem. Kidobni úgy sem fogja.*
-Végre...*sóhajtott fel, mikor végre megérkezett a lift. Belépett, s kezét addig az ajtóhoz tette, míg a férfi is beszállt, majd megnyomta a földszint gombját.*

-Rendeltem egy csomó gyogyfüvet...teákat, meg főző edényt hozzá..és mint kiderűlt a futár is alig bírta el...
*Felsóhajtot, majd csendesen állt ott tovább. karb tette kezét, s mikor a lift egy zakkanással megállt, kicsit riadtan pillantott a liftre.*
~Neee...kérlek csak ezt ne...~
*Sosem szerette a bezártságot. mindik furcsán érezte magát kis és szük helyeken. Sosem volt az a fajta, aki képes volt több ideig egy helyen megmaradni. beletúrt hajába, majd a lift falához lépett, aztán a kapcsoló gombokhoz. megnyomta az egyiket, majd kinyilt egy kis panel, s mögötte egy telefon volt. Mikor kivette, csak akkor tűnt fel neki, elvágták annak a zsinorját. Felsóhajtott, majd visszatette a helyére. Aztán ismét a lift falához ment, s a kis kiugró részhez ment hova leült, s a falhoz döntötte fejét. Egy pillanatra lehunyta szemeit, majd felpillantott a lift tetejére, majd újra a lif kapcsológombjaira.*
~Ez tökre jellemző...mindig velem történik valami ilyesmi...folyton folyvást...ketd elegem lenni...~
*Mormogta magában.*

-Reménytelen a helyzet.
*Szólt csendesen, s meg sem moccant. Csak ült ott, vizslatva a gombokat, semmivel sem törődve. minden olyan volt, mint egy valóságos rémálomban. semmi sem tűnt igazinak. és ráadás képpen, még sokkal hosszabb ideig kell együtt lennie Jassonnel. Felsóhajtott, hajábatúrt, s mikor a srác közelebb lépett hozzá, épp káérdezni akarta mit akar, mikor az felrántotta s csókkal hintette ajkait. Elösször rettentően meglepődött. nem tudta mire vélni a dolgot. Meglepő volt. Majd a második vagy harmadik csók után, átkarolta őt, egyik kezével hátát cirógatva, másikkal pedig fürtjei között játszadozott. Lábát finoman simította a férfiéhoz, odahúzva őt a lift falához. Hátát neki vetette, bár maga sem tudta mért tette azt amit tett. Egy idő után az ajkak szét váltak, s csak nézett azokba az immáron vágytól égő szemekbe. Ám semmi értelmes nem jutott eszébe, s mit mondani akart, abból csak a mondat elsó szava jött ki.*
-Jason...*érzékibb volt mint eddig bármi más. Lágyan búgó, simogató a fülnek. Szíve hevesen dobbant, szinte felszaladt az egekbe a pulzusa. Nem értette mért. hisz nem rég, még George után kesergett, most pedig, Jason karjai között ál, egy elakadt liftben.*

*No igen...az érzelmek vad tánca, a benne tomboló akarat, s vágy a másik után. Perzselve végig minden pillanatot, fort köztük a levegő.
A beteljesülés édes kísértésként emelkedett rá, fejét a férfi vállára döntötte, ő nem harapott. Nem szerette azt tenni, de persze régebben teljesen másmilyenebb volt. S persze szó se róla, akadt azért néhány furcsa kis egybe esés is, ő mégsem kezdett el ezen gondolkodni.
Az idő multával még mindig egymás karjaiban álltak, majd néhány pillanattal késöbb, talán közös megegyezésre felöltöztek, s mintha csak erre várt volna, a lifben ismét lett áram, s elindultak lefelé a földszintre. A kis tükörben mi odabent volt, Bec rendbeszedte haját, arcára halvány mosoly költözött egy pillanatra, majd eltünt az onnan. Csak állt ott egy darabig, majd kicsivel késöbb, mikor kinyilt az ajtó, komoly képpel lépkedett kifelé, nyugodtan, s talán egy csepnyi jóleső jókedvvel is.*
-Á...a csomagom! De jóóóó! *szólt mosolyogva, majd tárcáját előkatatva kifizette, aláírta a papírokat, s Jasonre pillantott, kérlelőn.*Segítesz akkor felvinni?
*S ha a válasz igen, akkor ő a kisebb csomagokat fogja meg, s indul el velük a lépcső felé. Most azért sem liftel megy fel. Nem volt kedve bentragadni, hol ott, csak vigyorogni fog majd tudni hogyha a lift szóba kerűl, vagy ha benne lesz.
A lépcsón felfelé ringó csipővel, nőiesen halad, nyugodt léptekkel, örülve a teáknak, s persze a szépség ápolási termékeknek is.*