Este Los Angeles egyrészt csodálatos; a sok kivilágított szobor és szebbnél szebb épületek, az óriás felhőkarcolók, és ezt csak fokozza a csillagos ég. Másrészt viszont olyan az utcáin sétálni, mintha egy dugóban ülnél. A belvárosban hatalmas a nyüzsgés, alig lehet megmozdulni, annyi ember van.
Jason türelmetlenül tört utat magának, óhatatlanul is meg-meglökve egy két embert, akiktől vagy csak egy dühös pillantást kapott, vagy néhány szép szót arról illetően, hogy hova mehet. Hamarosan megpillantotta a helyet, ahova úgy igyekezett. A Golden Tiger épülete elég nagy volt, még is már-már elveszettnek tűnt a többi épület között. Megszaporázta lépteit, így még egy pár emberen átgázolva végre a bár bejárata előtt találhatta magát. Belépett a helységbe, ami egy kisebb előtérbe vezetett, onnan egy lépcső vezetett az emeletre a kaszinóba, ahova történetesen ő is tartott. Fölérve az ajtó előtt szembe találta magát egy őrrel. Elvigyorodott, miközben kezet nyújtott a nagydarab férfinak, aki szintén elvigyorodott.
- Nahát Jason, rég láttalak itt, ahol az ördög bibliájával játszanak. Éreztem, hogy ma ellátogatsz hozzánk. Hatalmas a nyüzsgés, a teremben rengeteg nagy vad van. Remélem, elnyered a pénzüket. – fejezte be még mindig vigyorogva. Néha a férfi úgy gondolta, hogy Billnek talán gondjai vannak az arc izmával.
- Hello Bill, igazad van, tényleg rég’ jártam itt! És igen, forró drótról értesítettek arról, hogy micsoda parti lesz ma este, és ma elnyerem az össze hólyag pénzét. – válaszolta magabiztosan, míg Bill kinyitotta neki az ajtót.
- Hajrá!- Magabiztosan sétált be, és nézett körül. Semmi nem változott az alatt a másfél hónap alatt, amíg távol volt; ugyanúgy arany-bordó színben pompázott a helység, hátul a hatalmas biliárdasztal állt, középen van a póker asztal, és attól jobbra pedig a rulett asztal. A nyerőgépek világába a helység végében levő ajtón keresztül lehet átjutni.
Végigmérte a megjelenteket, és megállapította, hogy sok a régi arc. A póker és a rulett asztal is teljes takarásban volt, ugyan is egy rakás kiöltözött ember állta körül. Mellékesen végig mérte a női nem képviselőit is, és elégedetten szemlélte őket, hiszen nem volt rossz a felhozatal. A pókeres társaság felé sétált, majd köszöntötte az ott levőket.
- Hello emberek. Mi van veletek? Régen jártam erre felé. Megütötte már valaki a Jack Potot? – számos régi ismerőstől kapott kéznyújtást, és el is fogadta mindet. Gyerekkori barátja felállt az asztaltól hogy köszönhessen a férfinak, hozzá érve megölelte. Nagyon sokat jelentettek a másiknak, több volt mint haveri viszony. Sokkal több, hiszen rengeteg közös emlék fűzte őket össze. Mosolyogva viszonozta az ölelést, majd halotta barátja felcsendülő hangját.
- Gyerünk emberek, helyet a póker királyának! – leültek az asztalhoz, és Mike folytatta monológját – Jól eltűntél! Jó hogy újra köreinkben láthatunk, és csodálhatjuk tehetséged- dobta be a lehengerlő Mike mosolyát, amitől a nők olvadoztak. Még szerencse hogy Jason egy egészséges hetero férfi. – Rád vártunk eddig. Azt hittem el felejtettél jönni!
- Ugyan Mike, volt olyan hogy elfelejtettem a pókert? – kérdezte, miközben szeme megakadt egy lányon. Kíváncsian mérte végig, és állapította meg magában, hogy nem mindennapi a látvány.