Családi házak

*Vivien lépett oda hozzá. És elvette tőle a piáját. De ami még felháborítóbb volt, az az, hogy a cigijét is. Már másodjára akadályozták meg a dohányzásban. Egy rendes szálat nem tudott elszívni, mert valaki mindig közbeavatkozott. Kezdett nagyon elege lennie ebből az estéből.*
-Sajnos nem... ha boxzsáknak néztem volna már nem élne. Persze az volt az eredeti terv, de megakadályoztak benne. *vonta meg a vállát. Már az sem érdekelte, hogy elvették tőle a cigijét. Jó volt újra érezni, hogy itt van vele Vivien. A legjobb barátnője, akinek mindent elmondhat. Hirtelen már nem is kellett neki a cigi. Ezért elővette a maradékot és elhajította. Majd, ha valakinek kell, felveszi.
Engedte, hogy Vivi segítsen neki lemosni a vért kezeiről. Közben pedig megpillantotta Seth-et, aki éppen a nappaliba igyekezett. Majd kb egy fél perc múlva ismét, amikor újra felballagott az emeletre. Rosszul esett neki, hogy nem is foglalkozik vele. De mindegy, most itt van vele Vivien.
Felmentek az emeletre, és bezárkóztak Anita szobájába. A lány azon gondolkodott, hogy vajon Seth az emelet keretein belül hol is lehet? Mert a folyosón nem látta. De, ha jobban belegondol nem is érdekli.*
~Mi van, ha valami csajjal kamatyol éppen?~ *futott át ez a gondolat fejében*
~Nem... Seth nem olyan.~ *rázta meg a fejét és lefeküdt az ágyára. Onnan nézett barátnőjére. Kiterült, mint valami zsák. De olyan jó volt itt. Nyugiban.*
-Azóta annyi minden történt... *rázta meg a fejét. Nem szándékozta elmesélni az egészet. Csak a lényeget.*
-Elsőben jártam Richarddal. Ő volt az első pasim... És mindenben az első... *itt lehajtotta a fejét* -De igazából csak kihasznált. És miután megtörtént az, elhagyott Regináért. Már akkor utáltam, de elkezdett járni Sethtel. Persze azt hittem, hogy már rég szakítottak, de most derült ki, hogy nem. És elkezdte nekem az előbb kint ócsárolni... Végül aztán ezért vertem be a képét. Persze már rég megérdemelte volna. *vonta meg a vállát. Hát, kitálalt.*

*Hamar fordult a kocka, és betörték a képét. Anitát alig bírták leráncigálni róla a többiek. Regina pedig csak sikítozott és jajveszékelt. Ő nem tudott bunyózni. Nem az a fajta csaj volt. És Anitáról sem gondolta volna soha, hogy ilyen jó. Hát ezzel tévedett is egy nagyot. Vérzett az orra, nem is kicsit. Az arcán megannyi zúzódás éktelenkedett. Mikor a lányt leszedték róla, Karen és Gretchen odaléptek hozzá. Gretchen mobilt ragadott és a mentőket hívta.*
-Úristen! Nehogy elvérezzen! *mondta Karen kétségbeesetten. A hűséges csicskák...
Hamar ki is jött egy mentősautó, és ellátták Reginát.*
-Be kell vinnünk a kórházba megfigyelésre, mert lehet, hogy agyrázkódást is kapott. A másikat szintén. *bökött Richard felé, akit egy másik mentős látott el. Reginának helyrerakták az orrát. Ami bizony eltört. Nagyot is sikított. És mondta a magáét rendesen a mentősöknek.
Végül Richardot és Reginát is beszállították a kórházba.*
-Ezek a mai fiatalok és a bulijaik... *rázta meg a fejét az egyik mentős. Ezután elhajtottak, és már mentek is a kórházba. Gretchen elkísérte Reginát. Karen pedig a királynője parancsára még ott maradt a bulin, hogy figyelhesse Vivient. Ez volt a parancs. És aztán majd másnap beszámolni.*

*Na bumm. Vivien szépen kijátszotta magát ismét. Jason megint kosarat kapott, és ez nem kicsit rontotta le az egóját. Szerencsére részegen csak nézegetett jobbra-balra. De még így is szarul esett ez neki. Néhányan erre elkezdtek nevetni, de Jason lövvelt feléjük egy gyilkos pillantást, mire mindenki szépen befogta. Ő pedig odament Claire-hez és nála próbálkozott tovább. Nem sokáig kellett udvarolnia neki, hiszen a csaj odáig volt és vissza Jasonért. Hamarosan gyűjtött Claire mellé még két csajt. Az egyiknek fekete haja volt, a másiknak meg vörös. És akkor még ott volt a szőke is. Jason örült ám a fejének nagyon, hogy ennyi jó csajt maga köré gyűjtött. Egyébként a másik kettő egész végig a nappaliban volt. És többnyire ők is azok között a lányok között voltak, akik Vivienre féltékenykedtek.
Most viszont örülhetnek mindannyian mert megkapták Jasont mindenestül. Hamarosan fel is másztak az emeletre. Jason középen, az oldalán pedig a csajokkal. Benyitott a szobájába, ahol már ugyan voltak, de a srác nem zavartatta magát.*
-Na söprés! *mondta elég hangosan. Mire a párocska, akik eddig ott voltak, szépen összeszedték cuccaikat és leléptek. A srác pedig bevonult a három bomba csajával. Mert neki még részegen sem elég egy. De nem ám. Jason nagy kandúr ám. Az alkohol sem fog ki rajta.*

*Anita mint az érzelmi tanácsadó? Na igen... Ezt is megértük.*
-Jason? Hát tuti már begyűjtött magának három, négy csajt. És most a szobájában hancúroznak... *mondta egykedvűen. Ismerte ő már jól a drága unokatesóját.*
-Vicces, hogy csak így kosarat adtál neki. Persze nem is véletlenül te vagy a legjobb barátnőm. *mosolyodott el büszkén és megölelte Vivient.*
-Büszke vagyok rád. Nehogy már téged is betegyen a gyűjteményébe. Meg is mondom neki, hogy lehet rólad szépen leszállni. *mondta. Úgy gondolta, hogy Vivi nem bánná. Nem mindenki szereti, ha a végtelenségig nyomulnak rá éppen.
Majd végighallgatta ő is a barátnője mondandóját. Felkelt az ágyról és odalépett hozzá.*
-Igazából ne sajnáld... Az apukádnak igaza van. Csak az olyan csalódásoktól akar megvédeni, amilyeneken én mentem keresztül. A gimiben az összes pasi egy vadbarom. Csak kihasználtak volna... Jobb is így. Egyébként pedig ne sajnáld... Majd megtudod mi az az igazi csók. *mosolyodott el, hogy felvidítsa Vivient. Persze nem biztos, hogy ez olyan sokat segített.*
-Amúgy is csak akkor igazi egy csók, ha egy olyan személlyel vagy, egyébként pedig nem... *vonta meg a vállát. Persze ő csak olyanokkal csókolózott, akiket szeretett. De tudta jól, hogy sokan nem így vannak vele. Csak poénból smárolnak. Vagy ott van Jason, aki falja a nőket. Hát ott egyik csók sem igazi.*
-Na de majd segítek én neked megkeresni a te lovagodat, aki még apádnak is elnyeri a tetszését. *ismét egy mosoly és a kezét nyújtotta Vivi felé. Régen is karoltak már egymásba, mint barátnők. Nincs ebben semmi.*
-Viszont szerintem ne szomorkodjunk tovább. Inkább érezzük magunkat jól. Egy buli arra való, nem? *kérdezte. És ki gondolta volna, hogy az előbb még őt vigasztalta Tyler. Most meg ő vigasztal mást. De nem is baj ez. Jó ez így. Anita sosem engedte meg magának, hogy sokáig legyen kiborulva. Mindig csak egy kicsit. Aztán összeszedte magát, hogy tudjon a barátainak is segíteni. Jelen esetben Vivinek.*

*Elindultak szépen le a lépcsőn. Vivient húzta maga után. És ismét a nappaliban voltak. Már csak egy valakit látott, aki ismerős volt neki: Tylert.
Hirtelen eszébe jutott valami, és Tyhoz lépett. A másik kezével az ő kezét fogta meg, és ellentmondást nem tűrve elcibálta őket a táncparkettig. Ott aztán elengedte a kezüket, és közelebb lökte őket egymáshoz.*
-Vivien, Tyler. Tyler, Vivien. *és ezzel meg is tette a bemutatást. Ő nem tudta, hogy azok már ismerik egymást.*
-Táncoljatok, én mindjárt jövök. Szívok egy kis friss levegőt, mert megint rosszul vagyok. *mondta és elindult kifelé. Tényleg nem érezte magát valami jól. De amúgy ez volt a terve. Tyler tud ám jó gyerek is lenni. Ezt ma bizonyította be Anitának. Talán majd pont ő lesz Vivien lovagja, vagy nem... Ki tudja. Ő mindenesetre kilépett az ajtón. A ház elől már felkaparták a sebesülteket is. Már lecsillapodtak a kedélyek. Ő pedig a friss levegőbe szippantott. Ettől pillanatnyilag jobban lett.*

*Már éppen bemenni készült, mikor halott valami nagy becsapódást, aztán, hogy valaki Seth nevét kiálltja, és a mentőket. Ekkor visszafordult és ő is meglátta. Seth ott feküdt a földön, mozdulatlanul. Megállt benne az ütő. elfehéredett, majdnem elájult, a szíve olyan gyorsan kalapált, mintha valami táncot járna. Odaszaladt és nem érdekelte senki és semmi. Mindenkit, aki a közelében volt, ellökött onnan.*
-SEHT, SETH! *üvöltötte mint egy idegbeteg. De Seth nem volt magánál. Anita sírásban tőrt ki. Vagyis ez nem kifejezés. Úgy elkezdett bőgni, hogy így még életében nem sírt. Keservesen. Attól félt, hogy meghalt. Vagy valami ilyesmi. És ez elfogadhatatlan volt. Már az sem érdekelte, ha mindenki megtudja, hogy ő bizony belé van zúgva. Már nem érdekelte semmi. Legszívesebben az életét adta volna oda a másikért. Csak, hogy az jobban legyen.*
-Kelj fel! Kelj fel! *üvöltötte ezt is miközben kicsit megrázta a srácot. Mindeközben keservesen sírt.*
-MENTŐŐT, VALAKI HÍVJON MENTŐT!!! *üvöltötte még ezeket is. Az már nem zavarta, hogy rég kihívták. Hamarosan a fél társaság köréjük gyűlt. De Anitát már ez sem érdekelte. Neki csak az eszméletlen Seth lebegett a szeme előtt, és az, hogy elveszti őt. Úgy, hogy még az övé sem volt.
Aztán meglátta a srác fején a sebet, ami kicsit vérzett. Na erre már még keservesebben elkezdett sírni. Páran elakarták onnan rángatni. De Anita nem hagyta. Nem is figyelt kinek, de bevert. Bevert ennek, bevert annak. Észre sem vette közben a szirénázást.*
-Nem hallhatsz meg! *sírt, szipogott. Olyan fehér volt, olyan rosszul volt. Nem sok kellett már ahhoz, hogy elájuljon. Seth mellkasára hajtotta finoman a fejét. És ott zokogott tovább. Közben megérkeztek a mentősök. Anitát meg már csak azért tudták onnan lerángatni, mert olyan rosszul volt. Nem merte nézni, hogy a mentősök mit csináltak. Félt az esetleges lehetőségektől, miszerint a srác meghalt. De aztán az egyik mentős megszólalt.*
-Még él, de azonnal kórházba kell szállítanunk. Egy valaki jöhet vele, ha akar. *mondta. Anita pedig kirontott a tömegből, és megszólalt.*
-Én megyek! *préselte ki magából két sírás között.*
-Hozzátartozója? *kérdezte a mentős. Na erre mit is mondhatna?*
-Igen. *mondta végül ezt bólintva. Marhára nem érdekelte, hogy hazudott. Máskülönben megverte volna a mentőst, ha nem mehet vele.
Ezután beszállt a mentőautóba és már mentek is a kórházba. Ezzel maguk mögött hagyták a bulit. De kit érdekel a buli ilyenkor, mikor Seth életveszélyben van. Ha meghal, akkor Anitát már nagyon az élet sem érdekli.*

*Jó másnaposan ébredt fel. Aztán volt egy kis hányás meg ez meg az. Aztán hazajött a faterja és üvöltözött vele. Anitát akarta mindenáron. Mindenkit hazaküldött, és Jason takarítgathatott. A csajokat, akiket felvitt, már rég hazainvitálta őket. A "majd hívlak" címszó alatt.
És tényleg nekiállhatott a nagy takarításnak. Az apja bement Anitához a kórházba, Jason bármennyire is akadékoskodott, hogy még se kéne. Reid csak azért is bement. Nem tudott mit tenni. Egyébként eléggé lesokkolta a hír, hogy Seth leesett a tetőről. Nagyon szívesen ment volna ő is a kórházba, hiszen még is csak a haverjáról volt szó. De az apja nem engedte. Neki takarítania kellett. Tyler ott maradt vele. És segített neki. Ezért még jön neki eggyel, az tuti. Közben persze fájlalta a fejét rendesen. Nem kicsit volt rosszul. A kérót nem kis időbe telt kitakarítani, de mire Anitáék hazaérnek, talán nagyjából készen lesznek vele.*
-És te mit csináltál az este? Fel szedtél valami csajt? Vagy itt rajtam kívül senki nem baszott be? *kérdezte a száját húzva. Persze csak magát okolta, hogy minek ivott ennyit. Na de már tök mindegy volt. Amúgy nem túl sok mindenre emlékezett. De arra, hogy Vivien elhajtotta őt, na arra tisztán emlékezett így is. De egy ilyenre ki ne emlékezne? Főleg, hogy Jason eddig még senkitől nem kapott kosarat. Tehát emiatt nem kicsit volt még ki mindig. De ezt esze ágában nem volt kimutatni. Inkább csak takarítgatott tovább közönyösen. Közben meg szenvedett a fejfájásával és hányingerével. De hát... Takarítani azt muszáj.*

*Egész úton Reid kiselőadást tartott neki. És, hogy hogyan fogja majd ezt a pert kimagyarázni, meg hol talál majd egy jó ügyvédet. És a többi. Erre Anita már megszólalt.*
-Seth anyja ügyvéd!
-Nem baj... Nem érdekel. Hagyjad azt a kölyköt, csak bajt hoz a fejedre.
-Nem. Te nem ismered őt. És egyébként sem nyitok erről vitát. Arról volt szó, hogy nem fogsz erről többet beszélni.
-Nem. Mert az a.... *még elhallgatott mielőtt kimondta volna.*
-Jó... egyenlőre hagyjuk ezt a témát. Az ügyvédről majd én gondoskodom. Világos?
-Nekem nyolc. *vonta meg a vállát. Majd megérkeztek. Kiszálltak a kocsiból, és bementek a házba. Ahol Jason és Tyler takarítgattak. Már egész szép kis rend volt.
Anita füttyentett.*
-Ez igen!! *mondta vigyorogva, és unokabátyjához lépett.*
-Jól aludtál? Nem fáj a fejed? *látta ő Jasonon, hogy nagyon be volt tegnap rúgva.
Hirtelen csengettek. Reid ajtót nyitott, és Lance lépett be. Természetesen Jason faterja úgy csinált, mintha tök váratlanul érné a dolog. Pedig pont hogy ő hívta ide a csávót.*
-Sziasztok! *köszönt mindenkinek.*
-Helló. *mondta Anita mosolyogva. Régen bele volt zúgva ebbe a pasiba. Amolyan plátói szerelem volt. Istenítette meg miegymás. A lány különösen bukott a szőke, tetkós rossz fiúkra. Jasonnel is csak azért nem kezdett ki mert vérrokonok. És Jason is ugyanígy volt ezzel. De Lance amolyan tökéletes pasinak számított. Igazi vagány csávó, gengszter meg miegymás. Sok nő utána is döglött. Na de ez már csak mellékes. Anita már rég nem szerelmes belé. Mosolyt is csak azért villantott felé, mert régi, jó ismerős. És nem egyszer húzta ki Jasont a szarból. Amiről az apja nem tudott. Szóval mondhatni, hogy Jasonnel is jóban volt. A család barátja volt.
Reid beinvitálta a konyhába, ahol már tisztaság volt. Ott leültette egy székre, majd maga is leült.*
-Anita! Nem csinálnál nekünk egy kávét? Meg amúgy is beszélgetni szeretnék még veled... *mondta Reid*
-De... hát hogyne. *szólt a lány és a konyhába ment, hogy nekilásson kávét főzni. Hiába kemény csaj, a női poszt akkor is az övé maradt a házban, így a kávéfőzés is rá maradt.*

-Mi van? *kapta fel a fejét, amint meghallotta, hogy Tyler Vivivel táncolt Anita jóvoltából. Már is kezdte megbánni, hogy próbálta az előbb bevédeni az apjától. Most kicsit haragudott rá. Na meg elég ideges is volt így minden miatt, hogy őt kikosarazzák, persze Tylert meg nem. És most valahogy az sem érdekelte őt, ha ez meglátszik rajta. Hát hadd látszódjon csak, hogy füstölög a dühtől.
Inkább folytatta a takarítgatást, majd mikor Vivien keménységéről esett szó, akkor abba már muszáj volt valamit közbeszólnia.*
-Anitánál? Azt kétlem, erősen. *rázta meg a fejét.* -Nem Vivien törte be tegnap este nem tudom hány embernek az orrát. *vigyorodott el. Ő ugyan nem látta a szituációt, de elég nagy híre lett. Tehát hallani hallotta, hogy az unokahúga megint alakított.
Hamarosan megjött az emlegetett szamár.*
-Ne fütyüljél nekem itt, nem neked kellett ezt a kócerájt rendbe tenned, hanem nekünk... *mondta Jason. Kicsit ideges volt még mindig. De nem Anitára vagy a takarításra, hanem még mindig a Vivis ügy csípte a csőrét. Reid lépett oda hozzá.*
-Ha ekkora gond a takarítás, akkor ne rendezz bulit! Mert nekem aztán tök nyolc, ha buli van, csak utána tegyetek is rendet. Ez a szabály. És kb az egyetlen szabály... *mondta*
-Jóvan, jóvan. Tudom fater... *csóválta meg a fejét Jason. Aztán Anita beszólását neki is viszonoznia kellett.*
-Óó... csodásan aludtam, három bigével. És te? Jó volt a kórházban szunyókálni? *vigyorgott. Bár lehet, hogy ez kicsit erős volt. Ő is sajnálta ami Seth-tel történt.
Aztán csöngettek, és Lance jött. Jason bírta Lance-t. Jóban volt vele meg minden. Csomószor falazott neki ebben-abban. És az apja helyett néha a szarból is kihúzta. Ha valami olyasmibe keveredett bele, de nem szerette volna, hogy a faterja megtudja. Hát akkor jött mindig Lance, és segített.*
-Szeva Lance! Mi a pálya? *kérdezte csak szolidalitásból. Na meg mert egy havertól szokás megkérdezni az ilyet.*
-Nincs semmi érdekes. Éldegélek, gyilkolászok. Tudod a szokásos... És veled? Tényleg három bigét szedtél fel? És legalább jó csajok voltak? *kérdezte vigyorogva. Lance is nagy nőfaló volt ám.*
-De még mennyire... *bólintott. Neki a három az egy alap dolog volt. Neki ez volt a létszükséglete, vagy a lételeme. Mint másnak az étel. Úgy Jasonnek három csaj kell egy estére, minimum.
Aztán a többiek szépen bevonultak a konyhába, ő meg takarítgatott tovább.*

*A konyhában főzte az édes drága kávét, amit ő maga valahogy sosem tudott meginni. De az ő... Reid meg szerette a kávét, meg Lance is. Jason viszont vele volt. Ő is utálta. De jó, hogy valamiben hasonlítanak is egymásra.
Megfőzte a kávét. És még töltött is a férfiaknak egy-egy bögrébe. Mert ő olyan jó kislány.*
-Na akkor azt hiszem én felmegyek, mert tök fáradt vagyok meg minden... sziasztok! *mondta és már el is indult.*
-Nem maradsz itt velünk beszélgetni? *kérdezte Lance. Na erre Anita nem kicsit lepődött meg. Lance még eddig sosem kérte meg őt, hogy maradjon ott velük.*
-Őőő... hát, ha annyira szeretnétek. De előbb átveszem a felsőmet. *mondta és elindult a szobája felé. Addig Reid és Lance beszélgettek.*
-Kicsit jobban is igyekezhetnél, mert így az a Seth gyerek fogja elvinni. *mormogta Reid*
-Jóvanna... De azért ez így elég nehézkes nem gondolod? Mindig gyerekként tekintettem rá, most meg olyan szép csaj lett belőle. *rázta meg a fejét*
-Döntsd el akkor most, hogy akarod vagy nem...
-Akarom, persze. *szólt Lance*
-Akkor szerintem szedd össze magad, és azt a nagy csábítóerődet!
*eközben Anita átvette a fehér pólót, egy fekete toppra. Amiből hasa, háta, dekoltázsa kint volt. Ezért leginkább ezt csak itthonra szokta hordani. De neki fogalma nem volt, hogy mit akar tőle Lance. Ha tudta volna, akkor valami szolidabbat vett volna fel. De nem tudta...
Miután átöltözött, leballagott az emeletről, és eszébe jutott, hogy szegény Tylernek még nem is köszönt. Pedig ő vigasztalta meg őt este. Úgyhogy mielőtt még visszament volna a konyhába, odament Tylerhez.*
-Szia. Bocs, neked még nem is köszöntem. Csak már azt se tudom, hol áll a fejem. *mosolyodott el. És hirtelen nem tudta, hogy megölelje-e a srácot vagy ne. Tegnap olyan jó fej volt vele. Eddig pedig sosem vette észre, hogy igazából olyan mintha a bátyja lenne. Mindig azt hitte, hogy csak szívatásból meg cukkolásból ölelgeti. Pedig nem. Vagy szerinte nem. Egy este leforgása alatt jó sok minden történt. Mindenesetre megölelte Tylert. Úgy mint ahogyan a bátyját ölelné meg. Jasont úgy sem ölelgethette...*
-Köszi, hogy tegnap öntötted belém a lelket. *mosolygott még egyet, majd elindult a konyhába, hogy beszélgethessen a nagyfiúkkal. Kezdett neki ez egyre gyanúsabb lenni.
Bement a konyhába és leült. Lance pedig nem kicsit nézte meg a toppját.*
-Hűű... hát ez már mindjárt jobb, mint az a póló. *vigyorgott. Anita meg nem tudta ezt hova tenni. Hogy ez most bók vagy mi a fene.*
-Mindjárt jövök. Hív a természet. *mondta Reid majd felállt és kiment a konyhából. Persze nem hívta őt semmilyen természet. Direkt hagyta őket magukra.*
-Nagyon csinos lány lett belőled! *kezdte Lance. Anitának meg leesett az álla. Kezdte egyre jobban azt hinni, hogy a pasi bókol neki.*
-Kösz! *mondta és valami félmosolyt is küldött. Persze csak szolidalitásból.*
-Nagyon hasonlítasz anyádra. Ő is nagyon szép volt. *folytatta. A lánynak meg elkerekedtek a szemei.*
-Nem is ismerted az anyámat... *ő az anya témára kimondottan érzékeny*
-De képen már láttam. Nem is egy képen. És hidd el, nagyon szép volt. *kacsintott. Aztán volt még jó pár bók, meg célozgatás, és hasonlók. Anita anno még mindent megadott volna azért, hogy Lance ilyesmiket mondjon neki. De az akkor volt. Most már Seth-et szereti. Érte még meghalni is képes lenne.
Anitának valahol ott telt be a pohár, mikor Lance még tapizni is megpróbálta. Sőt, sikerült is neki. Anita csak vigyorgott egyet. Persze az eléggé erőltetettre sikerült. Mivel nem is gondolta komolyan. Csak kínjában vigyorgott. Nem tudta, hogy most mit is kellene tennie. Normál esetben egy monokli járna ezért, de Lance Reid haverja volt. Ha neki behúz egyet, akkor azt később nagyon megszívja. Ráadásul tudta, hogy a csávó miben utazik. Ő még nőt is simán kinyír, vagy bánt. Ilyen téren Lance volt keményebb. Mert Reid nőket nem ütött meg soha.
Jason üvöltött egyet a nappaliból. Mintha valamit levert volna. Ez a lánynak pont kapóra jött. Felugrott a székből.*
-Asszem kell Jasonnek egy kis segítség! *mondta és kiment. Nagyon szedte a lábait. Már szinte rohant. A nappaliban megállt a fal mellett, és nekitámasztotta hátát. Aztán csak meredt maga elé. Mintha sokkot kapott volna. Részben sokkot is kapott.*
~Mi a halál volt ez? Lance sosem viselkedett így~ *és hasonló gondolatok cikáztak a fejében.*

*Jason éppen egy vázát próbált letakarítani, ami nem kicsit ragadt. Ki tudja, hogy éppen mitől. Lehetett az a piától kezdve a hányás is. Tehát nem nagyon örült, hogy azt az undorító vázát kellett takarítania, de nem volt mit tenni.
Már egész tisztára pucolta, mikor a tv-ben elvonta a figyelmét Pamela Anderson. Éppen a baywatch ment. De a lényeg az volt, hogy elvonta a figyelmét, és a kezéből kicsúszott a váza, ami szépen összetört. Jason üvöltött egy nagyon mérgében aztán anyázni is elkezdett. Még Pamelának is mondta a magáét.*
-Jóvanna. Mondd a vázának. Rám is szívbajt hozott... *morogta, és elkezdte a szilánkokat is összeszedni.
Közben Anita kijött. A srác azt hitte, hogy neki jött segíteni.*
-Áhh végre. Már éppen időben jöttél. *mondta, de aztán észrevette, hogy Anita marhára nem akart segíteni neki. És akkor még csak rátett egyet a csengetés is. Jason egyből Anitára sandított. De az se kép, se hang. Mintha ott se lett volna. Ekkor Tyler felé nézett. Aztán megrázta a fejét.*
-Lusta bagázs. Hát már mindent nekem kell csinálnom? *morogta ezt is és elindult sebes léptekkel az ajtó felé. Szinte feltépte azt, olyan erővel nyitotta ki. Elég ideges volt már így is, de mikor meglátta, hogy ki van az ajtóban, azt hitte, hogy elfogja őt az agyvérzés. Pedig Jason sosem volt az az ideges típus.*
~Na már csak ez hiányzott~ *mérgelődött tovább magában, aztán megszólalt.*
-Gondolom nem takarítani jöttél... *gonoszkás mosoly. Jason most nagyon szemét volt.*
-Anita? Nincs itthon... *jelentette ki már csak azért is, de hátulról jól kupán vágták.*
-Ááh... *kapott a fejéhez. Anita volt mögötte. Gondolhatta volna, hogy ő adott neki tockost. Jason sóhajtott egyet, majd elhátrált az ajtóból.*
-Parancsolj hercegnő! *még egy utolsó gonosz megjegyzés és elhúzott az ajtóból. Átadta Anitának a helyet. Jason nem tud veszíteni. Ez tudományos tény. Ez van.*

*Meghallotta, hogy csengetnek. De nem tudott rá semmit sem reagálni. Helyette Jason ment az ajtóhoz anyázva. Ajtót nyitott. Ekkor már Anita is úgy gondolta, hogy ideje visszatérnie az álomvilágából, meg a sokkból.
Arra gondolt, hogy szeretne Seth-ez visszamenni a kórházba. Ha Reid megengedi, akkor talán Tylerrel mehet. Ha megengedi.
Gondolatai közben ő is az ajtóhoz lépett. S mikor meghallotta Vivien hangját, nagyon megörült. De egyben kicsit ideges is lett, hogy Jason ott okoskodik, meg hazudik, hogy nincs otthon. Erre a lány egy jó nagyot suhintott unokatestvére fejére. De megérte, mert az odaengedte őt az ajtóhoz.*
-Szia Vivi! *mondta, és odament, hogy megölelje barátnőjét.*
-Gyere beljebb. *szólt az ölelés után. Miután Vivien be lépett a házba, ő becsukta mögötte az ajtót, és a nappaliba invitálta. Nem gondolta, hogy a konyhába kéne mennie Lance-hoz. Most valahogy nagyon nem volt hozzá kedve.
Reid toppant be a nappaliba, kérdően tekintett Anitára.*
-Miért hagytad magára a vendégünket? *hangja szigorú volt. Pedig Jason faterja sosem szokott szigorú lenni.*
-Azért, mert egy újabb vendégünk jött. *mutatott Vivire. Reid pedig egyből tekintetét a másik lányra helyezte. Szemeit végigfuttatta rajta, majd egy Jason féle vigyor terült szét az arcán.*
-Nem is mondtad, hogy van egy ilyen szép barátdnőd. *mondta és közelebb lépett Vovohez. Majd kezet csókolt neki.*
-Reid Garwin. *mutatkozott be. Anitának meg kis hijján leesett az álla.*
~Nem elég, hogy Jason rá nyomult. De most már Reid is?! Meddig süllyed még ez a világ?~ *tanácstalanodott el gondolatban, majd tekintetével Tylert kereste a szobában. Jelen pillanatban ő volt az egyedüli normális pasi, aki a házban tartózkodott.*

*Szerencsére Vivien egós megjegyzésére már mit sem tudott mondani, mert addigra Anita jól fejbe vágta. És erre ő meg elhagyta a terepet. Ment vissza takarítani.
Nem kimondottan örült annak, hogy Vivient behívták a házba, na de mit tehetett volna? Ő inkább csak takarított tovább, mint valami házinéni. Vagy takarítónő.
Éppen a konyhába tartott a seprűért, hogy azzal majd felsepri a szilánkokat, mikor meghallotta, amint az apja éppen bókol. Na ezt nem hagyhatta ki. Muszáj volt arra tekintenie, és közben meg sétált tovább. A nagy pechje az volt, hogy a seprű a földön hevert, Jason pedig megbotlott benne. Szépen el is esett, és annak még hangja is volt. Lance, aki még mindig a konyhában ücsörgött, felé sandított.*
-Jól vagy?
-Aha... persze... *mondta majd felvakarta magát a földről, és felvette a seprűt is. Majd azzal tért vissza a nappaliba, és kezdte összeseperni a szilánkokat. Mikor végzett vele, kivitte egy lapáttal a kukába. A seprűt visszatette a helyére, majd ment vissza egy ronggyal lemosni a dohányzóasztalt.
Eközben az apja bókolt tovább.*
-Sajnos nem elég fiatal. Szívesen cserélnék most a fiammal testet. *mondta az öreg. Aki nem tudta, hogy este a kisfia is bepróbálkozott a lánynál. Jason meg csak nézet nagyokat, hogyan égeti le őt az apja. Égett is a pofája rendesen miatta. Inkább tényleg csak a takarításra szentelte a figyelmét. Elkezdte törölgetni az asztalt.*
~Asszem ezután muszáj lesz elszívnom egy füves cigit...~ *gondolta. Igaz, hogy a feje még mindig sajgott. De hát az már neki csak mellékes. Ma már annyit idegeskedett... Ennyi igazán kijárt neki. Azon gondolkodott talán még Lance-ot is behívja a körbe. Aztán eszébe jutott Seth. Neki is be kéne, hogy menjen hozzá.*
~Akkor majd füvezek közben...~ *döntötte el végül. Éppen a hamutálat emelte fel, mikor meghallotta, hogy Vivi Tylerrel az apáikról beszélnek. Vagyis, hogy majd keresi az egyik apja a másikat. Na erre úgy meglepődött, hogy kiesett a kezéből a hamutál. És láss csodát... összetört. Jasonnak ma nagyon lyukas volt a keze. Ez a fránya másnaposság...
A srác rendesen káromkodott ismét. Szidott mindenkit. Még a halottakat is.
Reid lépett oda fiához.*
-Jason ba*meg, ha még valamit összetörsz, akkor a maradványait megetetem veled! *ennyit mondott, és a fia kezébe odanyomta a seprűt. Jason pedig eljátszotta ugyanazt amit az előbb. Lance pedig jót röhögött a konyhában. Ezt a mutatványt ő is látta, hallotta.*