Bérlakások

Lahyla mosolyogva mászott ki az ágyból.Kisétált a nappaliba,teát csinált,majd reggelit.Miközben a tea főtt,ő ki ment és behozta a postát.Az asztalra pakolta a leveleket,majd levette a vizet a tűzhelyről és a kedvenc zöld teáját állította össze.Leült az asztalhoz és eszegetni kezdett,miközben átnézte a leveleket.Az egyiken megakadt a szeme.A legjobb barátnőjétől jött.Bec Rediciotól.Kiváncsian tépte fel a boritékot.A levél elolvasása után már nem mosolygott,és a nap további részében se volt képes rá.Este a reptérre ment,és vett egy jegyet Los Angelesbe.Aztán megcsörrent a telefonja...Felkapta azt,majd bele szólt.
-Halo Lahyla,Jason vagyok!Nézd,tudom hogy rég beszéltünk,és hogy nem a legjobb körülmények között váltunk el utoljára,de tudnod kell,hogy nagyon hiányzol!Kérlek béküljünk ki,beszéljük meg a dolgot!Legalább MI tartsunk össze a családból.-Lahyla zaklatottan ült le az egyik padra.Ezer éve nem halott Jasonról.Neki is nagyon hiányzott már,de meg voltak a maga gondjai,eddig nem volt ideje békülésre.Nehez szólalt meg.
-Rendben Jason,de holnap Los Angelesbe utazok az egyik barátnőmhöz.Nem tudom meddig maradok,de ha vissza jöttem,megbeszélhetjük a dolgot.
-Ne Lahyla,ez nem várhat!Van valami amiről tudnod kell.Átmehetnék most hozzád?-Lahyla nem nagyon tudta,mit is mondhatna.Sajnálta a testvérét,de az idő pont nem volt a legalkalmasabb egy komolyabb lelkizésre.De aztán mégis igent mondott.
-Jól van,gyere.Tudod hol lakom.Akkor várlak.Szia.-Azzal nem várva meg a választ kinyomta a telefont.Elindult haza,majd otthon feltett egy vizet a tűzhelyre.Tudta hogy Jason a citromos teát szereti,ezért elő készítette a zöld teás filterek mellé a citromosakat.A tekintete az asztalra tévedt.Aznap sütött sütit Becnek.A kedvencét,ami véletlenűl Jasonnak is a kedvence volt.A tálcán felvágva sorakoztak a finom falatok.Lahyla néhányat leemelt róla,és átrakta őket egy kistányérra.*Jason annyira imádta ezt a sütit.Mindíg sütöttem neki,cserébe ő megmasszírozta a hátam*Az emlékre elmosolyodott.Elő készített két csészét,amikor is csöngettek.Lahyla az ajtóhoz sietett,majd kinyította azt.Jason állt vele szemben.Nem változott túl sokat,de a bőre sokkal fehérebb volt,az arcán valami halálos dolog volt jelent.Betessékelte a férift a házba,majd leült a székre.
-Miaz ami ilyen sürgős volt?Mi történt?-kérdezte Lahyla őszinte kíváncsisággal.A férfi mélyen az övébe fúrta a tekintetét,és ő egyszerűen nem tudott máshova nézni.Jason bele kezdett a mesélésbe.
-Egy hete hazafelé megtámadtak.Tudod szétmentünk Klar-rel,és elköltöztem.Egy kis külvárosi házban élek,és mindíg át kell mennem egy kis erdős részen.Szóval haza felé mentem,amikor egy erős férfi leütött.Aztán éles fájdalmat éreztem a nyakamon.Aztán rájöttem mi ez:Belém harapott.És szívta a vérem.-Jelentőség teljes pillantást vetett Annára.-Azután...Minden olyan homályos.A halál szélén lehettem,amikor föl ajánlotta az örök életet.És én bele mentem.-Fejezte be a mondandóját,és most kivillantotta tű hegyes szemfogait.Lahylaban meghűlt a vér.
-Jason,te...-Csak dadogni tudott,nem igazán fogta fel a történteket.Pár perc után szólalt meg.
-Ez lehetetlen.Ne haragudj Jason,de ezt nem bírom elviselni.Hogy történhetett?!Miért nem figyeltél jobban?Jason, az istenért,válaszolj!-Kiabált magából kikelve a lány.A férfi nem teljesen értette eme heves reakció okát.Hiszen csak vámpír lett...
-Lahyla,kérlek nyugodj meg!Elhiheted hogy én sem akartam ezt,de attól még ugyanaz vagyok,aki voltam!
-Nem Jason,más lettél.Emberekből táplálkozol!Piócaként élősködsz másokon,és ne mond hogy nem vagy gyilkos,mert ha eszel ölsz,és a gyilkosság kegyetlenség,undorító,és erkölcstelen!-Lahyla arcán könnyek csorogtak.Ennyi rossz dolog még nem történt vele egy nap.Pontosabban nem vele...a szeretteivel.
-Lahyla,kérlek éts meg engem!Én szeretlek,nem akartam ezt,de rajtad kívűl már nincs senkim!Ha te is elhagysz,nekem végem!Szükségem van rád!
-Nem Jason.Kérlek,most menj el.Majd felhívlak,ha ezt megemésztettem.Most viszont nem akarlak látni.-Utat engedve a könnyeinek rohant be a szobájába,és csapta be az ajtót.Pár pillanat múlva halotta az ajtó nyikorgását,majd csukodását.Nem tudta mennyi idő telt el,de szépen-lassan,álomba sírta magát.

Jason idegesen trappolt be a lakásba.Csapkodta az ajtókat,össze tört egy-két vázát.A kanapéra rogyott,arcát tenyerébe temette.*Gyilkos vagy*Viszhangzott fejében az egyetlen embernek szavai,akit igazán szeretett.Csalódott volt.Azt remélte Lahyla sajnálni fogja,vagy hogy egyszerűen megbocsájt neki,de nem így történt.Nem tudta hogy mit kezdjen magával,aztán eszébe jutott,hogy aznap még nem evett.Felkelt a kanapéról,fölvette bőrkabátját,és elindult a belváros felé.Beérve füst,zaj,és zsibongás fogadta.Rengeteg fiatal,naív,és elővigyázatlan fiatal császkált az utcán,sokan közüllük ittasok.Amikor megpillantott egy felettép szép lányt aki egy sikátor felé tartott,hirtelen elfelejtette huga szavait.Hirtelen nem is érezte olyan fontosnak azt,hogy ellenálljon,hisz nem tehette.Az ösztönei vezérelték,irányították a testét.A lány után indult.Mikor megbizonyosodott róla,hogy senki nem figyeli,elkapta a lányt hátulról,kezét annak szájára szorította.Férre söpörte a kapálozó lány nyakáról a haját,majd oda hajolt,és fogait bele mélyesztette.A vér teljesen elbódította.Miután végzett a lánnyal elengedte azt,aki holtan zuhant a földre.Nem sajnálta.Egy picit sem.Valahol belül tudta,hogy ez nem normális,de ahogy a huga is mondta...Már más ember lett.Elindult hazafelé.Mikor beért a lakásba levetkőzött,majd a fürdőbe indult.Ott megnyitotta a zuhanyt,és beállt alá.Hajat mosott,aztán kiszállt a zuhany alól,és egy szál törölközőben dőlt bele az ágyba.Nem kellett sokat várnia,hamarosan elis nyomta az álom.

Másnap Lahyla még a tegnapinál is zaklatottaban szált fel a gépre.Nem hitte el hogy ennyire csapás hogy érheti őt.Nem hitte el hogy Jason ilyen felelőtlen.Nem így ismerte meg*De ez a Jason már rég nem az akit én ismertem*
Elővett egy könyvet,ami elvileg egy vidám,romantikus történet volt,de nem igazán lett jobb kedve.Szomorúan gubbasztott az ülésen,és hiába próbálta elterelnie a gondolatait Jasonról,nem nagyon ment.Ezért inkább felkapta a mobilját,és tárcsázta Jason számát.Aztán hirtelen eszébe jutott,hogy a srác vámpír,és ilyenkor valószínűleg alszik.Épp készült lenyomni,amikor a férfi mégis felvette.
-Halo,Lahyla?Mit szeretnél?Megbocsájtottál nekem?-Jason hangja reménytelin csengett.Lahylának elszorult a szíve.Megrázta a fejét,majd miután rájött hogy a férfi ezt nem láthatja,megszólalt.
-Nem,nem ezért kerestelek.De hogy lehet hogy fényes nappal van,és te nem alszol?A vámpírok nem bírják a napot,ezért este vadásznak,reggel pedig alszanak.-Ismertette a dolgot Lahyla Jasonnel.
-Igen,de nem ilyen egyszerű a dolog.A vámpír aki megharapott,más volt mint a többi.Csak félvámpír.És én is az lettem.Egy fényjáró.-Fejezte be Jason.
-Fényjáró?Jézusom.Így már mindent értek...-mondta Lahyla egy sóhaly kíséretében.
-Lahyla,miért hívtál,ha nem a békülés miatt?-kérdezte Jason,hangja megremegett.A lány nem emlékezett rá,hogy mikor lett bátyja ilyen érzelgős.
-Nem érdekes.Mindjárt leszáll a repülő,szóval le kell tennem.Szia.
-Tudom.-suttogta Jason,majd kinyomta a telefont.Ő is neki állt össze készülődni,hisz a gép télleg nemsokárra landolt.Nem tudta hogy hogy fogja megoldani a lány követését,de biztosra vette,hogy nem jelenthet akkora gondot.

Lahyla leszállt a repülőröl,majd leintett egy taxit.Beszállt,aztán eszébe jutott,hogy Becnek nemis szólt hogy megy,így tárcsázta a számát.Mivel nem vette fel a lány,ezért csak egy rövid üzenetet hagyott az üzenet rögzítőjén.
*Szija Bec.Tudom hogy nem szóltam,de tegnap vettem repülő jegyet Los Angelesbe.Már itt is vagyok,a taxiban ülök.Nemsokárra megérkezem a lakásodra.Kitartás,Baby!Puszizlak.*
Azzal kinyomta a telefont.Az uton a fényüző lakásokat,felhő karcolókat figyelte.Mit sem sejtett arról,hogy valaki figyeli,és követi őt.Nemsokárra egy bérház előtt parkolt le a taxi.Kiszállt,kivette a bőröndjét,majd kifizette a taxit.Azután szemügyre vette Bec kéglijét.Megállapította hogy ahoz képest hogy bérház,nemis olyan rossz.Felvette a legbályosabb mosolyát,majd elindult a bejárat felé.Oda érve megtorpant,majd nagy levegőt vett,és megnyomta a csengőt.Alig várta hogy újra lássa Becet.Miközben várt,a telelefon beszélgetésén gondolkodott Jasonnel,ami kb egy órája zajlott.Azon gondolkodott,hogy Jason még mondott valamit,csak nem értette tisztán.Valami t betüs.Aztán eszébe jutott,hogy a telefonjában van egy program,ami rögzítí a beszélgetéseket,és az épp be volt kapcsolva.Izgatottan nyomkodta a telefonját,míg be ment a "rögzített beszélgetések" menüpontba.Ott megis látta a Jasonnal való beszélgetést.Bekapcsolta,és kiváncsian hallgatta.A végén nem csak a tudom szót értette,de még egy bizonyos zajra is figyelmes lett.Egy repülő zajára.Döbbenten nézett a készülékre,ami most az "újra lejátszás" feliratot hírdette.Hirtelen egy kezet érzett a vállán.Síkoltva pördült meg a tengelye körül,és Johnyval találta szemben magát.
-Hello Lahyla.Remélem nem haragszol hogy utánnad jöttem.-Mondta egy ezer wattos mosolyt megvillantva.Ekkor nyílt az ajtó...

-Jason,te mi a fenét keresel itt?Hogy gondoltad hogy utánnam jössz,és...-Az ajtóban hirtelen Bec tünt fel.A lányból elpárolgott a méreg,és Bec nyakába ugrott.-Jajj Baby,annyira hiányoztál!-Szipogta,szegény lányról kishijján leesett a törölköző.-Jajj,bocsi.Ő a testvérem.Igazából nem én hoztam,nem velem jött,csak...ez egy hosszú történet.Majd elmesélem.-Mondta jelentősség teljes pillantásokat lövelve Jason felé.
-Ugyan Lahyla,ne legyél ilyen!-Aztán Bec felé fordult.-Nagyon örülök,hogy megismertelek,szép hölgy-csókolt kezet neki.-Gyönyörűséged elvakít.Angyal vagy talán,hogy ilyen szemekkel áldott meg az ég?-kérdezte,tekintetét a lányébe fúrva.Lahyla csak fintorogva végig mérte a fiút,majd Becre pillantott.*Hm,egyébként szép pár lennének*Állapította meg,és ez mosolyt csalt az arcára.

Lahyla mosolyogva pillantott körbe a házba.
-Nagyon otthonosan berendezted,baby.Amint Jason elindul haza,mesélhetsz,és én is mesélek.
-Hogy érted azt,hogy amikor elindulok haza?-kérdezte ártatlan tekintettel a vámpír.Már amennyire egy vámpír tekintete ártatlan lehet.Várakozóan nézett a lányra.
-Még ma haza indulsz!NE próbálj meg átverni,Jason!Haza mész,és szépen rendbe szeded az életed.Nekem elég a saját gondjaimat elviselnem,nincs szükségem a tieidre is!-jelentette be a lány,miközben az idő közben eltűnő Bec után pillantott.Míg várakoztak a lányra,felállt,és jobban körbe nézett.Jason is felállt.
-Télleg szépen berendezte.De ő maga sokkal szebb.-nyomta meg az utolsó két szót,és ő is a lány után pillantott.

LAhyla zavartan pillantott a lányra.Hiszen Becet nem úgy ismerte mint aki iszik.Főleg nem ilyen korai időben.Minnél hamarabb beszélnie kell a lánnyal.Jasonra pillantott.
-Bec,beszélnünk kell.Akárhol.Most.CSAK KETTEN-nézett gyilkos tekintettel a srácra.Mgefogta Bec kacsóját,és behúzta a lány hálójába.
-Bec,mondd el mi történt pontosan!Öntsd ki nekem a szíved,baby.-Ölelte magához a lányt.
-Tudom hogy sírtál.Akkor is mikor öltözni mentél.Vörösek a szemeid.És láttam egy két felbontott piás üveget is.Kérlek baby,nem mehetsz tönkre egy ilyen hülye miatt!Nekem szükségem van rád!Ha te össze tőrsz,mégis mi lesz velem?-kérdezte,miközben a lány fejét simogatta.Ez talán egy kicsit önzőn hangzott...Pedig eggyáltalán nem akart az lenni.Nagyon szerette a lányt,és fájt neki ilyen állapotban látnia őt.Magát okolta miatta...Hogy miért nem hangoztatta a véleményét erélyesebben.Akkor talán most nem lenne ez.És még JAson is...áhh.A lány attól félt hogy menten ideg összeroppanást kap.Mindenesetre továbbra is szorosan ölelte magához a lányt.

Jason furán méregette az előtte álló pasit.Ha meleg lett volna,biztos rágerjed... De mivel nem volt az,inkább arra öszpontosította a gondolatait,hogy lehet hogy ez a félmesztelen srác,a kiszemelt hölgy szeretője.Gyanakodva lépett hozzá közelebb.Újra végig mérte,majd kezet nyújtott neki.
-Jason.Mondd,honnan ismered Becet?
Kiváncsian várta a választ.Magában már szőtte a tervet,hogy hogyan is fogja a földbe verni,amennyiben beigazolódik a gyanúja.Merthogy ezt a srácot biztos nem hagyta figyelmen kívűl Bec szépsége.De azért bizakodó volt.Vissza húzta a kezét,és inkább leült a közeli székre.Nem vette le a tekintetét Travisről egy pillanatra sem.

Lahyla nyugtatóan vonta magához a lányt,csitítgatta,nyugtatta.Iszonyú érzés volt őt így látni,olyan volt,mintha mind ez vele történne.Magéában megfogadta hogy megkeresi,és kiheréli azt a srácot,aki ilyet tett egy ilyen csodás,nagyszerű lánnyal.Figyelmesen hallgatta a történetet,és most a gyilkos tervbe egy újjabb ember képe jelent meg.Aztán hirtelen valami rosszul esett neki...*A legjobb barátnője...a távolság miatt már szerzett is magának újjat.És ennek megis lett az eredménye...Szegény,kicsi Bec!Úgy elhagyta magát.Valamit muszály csinálnom!
-Nyugodj meg Bec,nincs semmi baj!Minden rendben lesz,én itt vagyok veled.-Barátnője tovább sírt,végül ő törte meg a sírást,azzal hogy bejelentette,hogy a lakó társa felébredt.
-Kimenjünk a fiúkhoz Baby?

Lahyla keserű mosolyt villantott a Travis nevű srácra.Nem volt túl sok kedve bájologni.Azthitte kettesben lesznek Beccel,erre itt ez a két férfi,és ő annyira nem vágyik rájuk...De nincs mit tenni.Biztos volt benne,hogy Jasont minnél hamarabb haza küldi,vagy csomalogja,vagy postázza,vagy akármi,csak tünjön el innen...Aztán hirtelen valami fura érzés hasított belé...Tulajdonképpen miért is akarja annyira,hogy Jason elmennyen?
Talán hasznot huzhatna belőle...Talán ha ő és Bec...Ő képes lenne szeretni,tisztelni,és értékelni a lányt.Ebben biztos volt.*De hát vámpír!*Jött rögtön az ellen érv a fejében.Ami persze nem maradt válasz nélkül...*De csak fél vámpír!Majdnem olyan mint egy normális ember!* *MAjdnem...egy két esztétikai próblémát leszámítva...meg az étkezési szokásokat.* *Na és?Jó fej,megbízható,és szexy.Erre van Becnek szüksége!* *Vagy talán nem...Talán Becnek most egyedűl létre van szüksége...* *Neeem,Becnek egy támogató társra van szüksége !* *De hisz ott vagy neki te!* *De én nem tudom neki azt adni,mint egy férfi!* *Igen,tény ,hogy te nem tdusz akkora csalódást okozni.Ez miért is baj?!?* *Nem érdekel.Össze illenek.Össze hozó müvelet indul!Én leszek a randi guru!Wheheheh*A kis hangocska harsányan kacagott a fejében,és nyugátzta magában,hogy ő bizony egy zseni.Mert ki másnak jutna ilyen remek ötlet az eszébe?!Ilyen fantörpikus,ilyen nagyszerű,ilyen csudi jó?!?Nanána,hogy snekinek!Nanána,hogy ő a legnagyobb ász a világon!Naná,hogy ő a randi guru!Eme csodás gondolatokra az arcára is kiköltözött egy széles vigyor.*Már csak azt kell kitalálnom,hogy kezdek neki...Gondol,gondol,gondol!*(Ütögeti a fejét,ezzel nem kis figyelmet keltve.)