Beach

:::A kis csapat... :::

*Egy nagyobb fajta Hammer parkolt le a part közelében. Halk Hip-hop szólt belőle. Kellemes dallam volt, s talán magával is ragadta volna, ha épp nem a telefonon lógott volnaa vezetője. Egy majdnem 190 cm magas srác szállt ki belőle. Egy atléta volt rajta, hozzá illő fekete rövid nadrággal. Kivette a sluszkulcsot, zsebre vágta, majd hátulról elővette a táskáját. Azt persze nem tudta, mégis mikorra fognak oda érni a többiek. Mindig is ő volt az előfutár. Főleg azok után, hogy megismerte Vivient. A csajt, akit mindenhová nagydarab manusok kísérgetnek. Tulajdon képpen most is őt leste. Várta mikor megy le a partra végre. Hisz a csaj, mi tagadás, tetszett neki. De ki nem?
Órájára pillantott, majd elindúlt a homokos parton, egy klasz helyet keresni.*
~Jason... ha megint nem jösz el, megkereslek, de lenyakazlak...~
*Szaladt keresztűl fejében a gondolat. Körbetekintett, s pont a lehető legjobb helyet találta meg magának, s a többieknek. Leterítette a plédet, levette atlétáját, bedobta táskájába, majd körbe tekintett, s egy Spanyol szépséget pillantott meg. Napszemüvegét letolta orráról, s a lány után fordúlt, halvány mosollyal arcán, miközben egy Surf deszkás felé tartott. neki nem volt deszkája, s soha nem is akart, bár talán egy cseppet szeretett, mióta a fehér srácokkal lógott. Igaz nem szerette annyira, de a csajok olyankor tapadtak, akár csak légy a lénypapírra.
Kiroppantotta nyakát, odaérve rátámaszkodott a pultra.*
-Üdv haver!*kezet fogott a raszta haju krapekkel, ki egyből kiment a bodéból, egyenesen oda hozzá, s elvezette a lehető legjobb deszkákhoz. *
-Hé...Ty... a legjobb deszkát tettem félre neked...
-Kösz Ray...*válonverte, majd elvette a deszkát.*Megyek vele néhányat, és hozom a pénzt.
-Ty... ha megteszed...
-Milesz? nem engedsz többet a húgod közelébe?!*kérdezte kaján vigyorral arcán, s választ sem várva a deszkát húna alá csapta, elindult vele vissza a plédhez, elővett egy doboz viaszt, bekente vele a deszkát, majd a víz felé indult. Persze magára csatolta a kellő dolgokat, s csak akkor ment be a vízbe, s hamar felkapta egy tarajos hullám. Felszabadító érzés volt. Ahogy a hűvös víz bőréhez ért... ennél jobb dolog talán egy hideg sör lehetett, egy meleg nyári napon. *

*Álmos fej, kócos haj, s egy nagy nyújtózás. No igen.. így jár, aki nem fekszik le időben. megdörgölte szemeit, majd kiszállt a kocsijából. Egy kisebb fajta sportkocsi volt, tele extrával, pedig aztán nem vetette fel a pénz. Mégis ő volt az, akinek nagybátyja ezt az egyet adta kölcsön, semmi egyebet, mikor itt volt a városban. Seth alatt már nem egy kocsi ment tönkre, s magát is majdnem összetörte párszor, de hát ilyen az élet. Bezárta a kocsit, elővett belőle egy nagyobb hűtő ládát, mi tele volt üdítővel, persze pia is akadt benne, de a tűző napon, ez nem volt éppen kellemes összeállítás.
Míg haladt, néhány csajszi alaposan megmosolyogta, s ő vissza mosolygott rájuk. Jól elvolt a csajokkal. Egyfajta kis különc a pasik között, édes tudott lenni ha csajok közelében volt, de persze kellemetlen is, mikor nem volt ott olyas valaki, aki előtt jónak kellett volna mutatkoznia*
~na jó...hol bujkáltok?~
*tette fel magának a kérdést, s megtorpant egy pillanatra. Mikor meglátta Jasont elmosolyodott. Napszemüvegét leejtette homlokáról orrára, s elindult a srác felé. Bírta Jasont, csak néha akadt egy két olyan pillanat, mikor a csajokkal való bánásmódja végett, szívesen kitekerte volna a nyakát.
Egy csajszi lépett oda hozzá*
-Szia Seth!*mosolyodott el a csaj, majd jobbra puszi, balra puszi, aztán egy ölelés, a srác persze elmosolyodott, s viszonozta mind a puszit, mind pedig az ölelést.*
-Szia Lusi. Mi újság?
-Semmi. épp a csajokkal megyünk röpizni... nem jössz?*kérdezte, de persze Jasonhöz már olyan közel voltak, hogy az biztosan meghallotta szavaikat.*
-Szívesen mennék, de most a srácokkal dumáltam meg egy talit...*elfintorodott. A csajszi vállat vont, elmosolyodott, majd adott neki ismét egy puszit.*
-Mindegy... ha meggondolod magad, akkor csak gyere... tudod hol vagyunk.
-Igen.. tudom.*mosolyodott el, majd ellépett a csajtól, odament Jasonhöz, letette a táskát, s elállta előle a napot.*
-Szia Jason...*mormogta, majd ismét ásított egyet.*

*Végre akadt egy kis nyugi. A víz kellemes hűvössége, a többi szörfössel való kellemes öszhatás, no igen... nem cserélné el semmiért sem az ég egy adta világon néha. Persze azért a kosárlabdát, még mindig jobban szerette mint ezt, de az egy egészen más tészta. Igaz látta hogy Jason intett neki, ő mégsem tette meg, hisz épp egy csőbe ment bele, s nem kart eltaknyolni. A víz is képes nagyot csípni, méghozzá nem is akár hogyan. Mikor kiért a csőből, a part felé vete az irányt. Ráhasalt a deszkára, majd a parközelben leszállt róla, s futni kezdett a többiekhez. leállította deszkáját, majd elmosolyodott. Dögcédulája szerencsére megmaradt, s nem hagyta el, mint néhány hónappal ezelött majdnem egy kicsit furcsa éjszaka után.*
-Hali!*köszönt mindenkinek egybe foglalva, majd odalépett Anitához, megvillantott egy rá jellemző mosolyt, majd megölelte őt.*Ha már úgy is vizes vagy...mellesleg klasz volt a kis magán akciód a labdával...*szólt, majd egy puszit nyomott a lány homlokára. Sosem akart kikezdeni vele. Olyan volt neki, mint egy pót húgi, de szívesen húzta neki az agyát. Végűl elengedte, s kirázta rövid hajából a vizet. Persze nem tudta az ölelés miatt mit kap, de tekintetével ismételten csak azt leste, nincs e a közelben az a csajszi, ki olyan klaszul néz ki, s még elég keménynek is látszik annak ellenére, hogy olyan bazi nagy emberek kísérgetik őpt minden hova.
Idővel ő maga is ledült a plédre, kényelmesen elhelyezkedett, majd kinyitotta a ládát, kivett belőle egy üdítőt, kinyitotta, majd belekortyolt.*
-Na és, most mégis mihez kezdünk?-felvonta szemöldökét.*Játszunk a csajokkal egy mecset, vagy maradunk itt?*ám ekkor meglátott valakit. Egy ismerős arcot. Egy hapit, aki tartozott neki, nem is kevés összeggel.*
-Bocs!*felkelt, majd elindúlt felé. A hapsi megmerevedett, s csak állt ott. Mikor Tyler odaért hozzá, elmosolyodott, s karba tette kezét.*
-Hapikám! Emlékszel még rám?*aztán átkarolta vállánál.*
-Jajjj... Tyler... persze...nem felejtettem el a dolgot..csak...csak éppen.
-Tudom...nincs pénzed...Jólvan...még egy heted van...
*mormogta, majd megveregette vállát, aztán ellépet tőle, s elindúlt vissza hozzájuk.*

*Rohanás… menekülésnek is nevezhető, de akkor éppen nem tudható, mikor valaki éppen úgy fut, mintha minimum a tatár kergetné. Furcsa kis összhatás volt ez, mindjárt az elején, ennek a napsütéses napnak. Csak futni, s meg sem állni, mígnem végre azt hiszi, biztonságban van. De nem. Egy pillanatra sem. Hisz a két nagydarab öltönyös fickó már ott is volt, s neki újra futnia kellett. No igen. Angelo Blake mindig is értett hozzá, hogy tartsa kordában az ő pici lányát, ki nem épp a megtestesült jóság volt.
Vivien szerette apját, csak épp azt nem bírta, mikor minden áron, olyat akart teremteni belőle, mint milyen nővére is volt. Beképzelt picsa, ki minden ujjára fog magának egy pasit. Így Vivi volt a kis kakukk tojás. Persze ez a mai napon nem lényeg. Csak a rohanás. Vivi elmosolyodott, hátrapillantott a drága Joe-ra. Az persze egy idő után feladta. Nem akart annyit rohanni ebben a nagy melegben. Inkább csak telefont ragadott.*
-Főnök…igen… megtaláltam…de nincs vész…csak a Strand felé…*mormogta, s hosszabb hallgatás után felsóhajtott, eltette a telefont, s ment ismét a lány után.
Mikor nem találta, úgy döntött, egy kis időre hagyja kóricálni, s ha a helyzet úgy kívánja, hát akkor majd odamegy, ha kell leüt egy két embert, s haza viszi a kis virágszálat.
Vivien elégedett mosollyal arcán tekintett a tömegen át Joe-ra, ki csak állt ott, majd néhány pillanattal később, már egy közeli kávézóba tért be, persze ablakhoz ölve, hogy szemmel tarthassa a partot.
A másik fazon, kitartóbb volt. Rohant a lány után, mire az ismét futni kezdett, s szerencsétlenségében, nekiütközött valakinek, s pont ráesett. Nem tudta hogy a srác megütötte e magát, csak feküdt ott rajta egy darabig, majd felpillantott, egyenesen annak szemeibe. A szőke srácnak szép szemei voltak, de most ez egy percre sem érdekelte.
Fekete bikini felső volt rajta, s egy nagyon rövidke farmernadrág. Izmos lábai megfeszültek ahogy felült a szőke srác ölébe.*
-Bocsi…*mosolyodott el zavartan, majd hátra pillantott, apja embere megtorpant, majd eloldalgott.*
~Végre…lesz egy kis nyugi.~
*Lassan észbe kapott, s ismét a srácra pillantott, kinek látszólag semmi ellenvetése nem volt az iránt, hogy épp rajta ül. Leszállt róla leporolta kezét, majd megvonta vállát, s egy olyan ez van képet vágott. Persze visszapillantott az öltönyös fickóra, ki így nem akart odamenni a strandra ismételten, hisz csak teljes mértékben hülyének nézték volna. Vivien elmosolyodott, majd tekintete Tylerre vetődött. Látta már a srácot, s ismerős volt számára, csak egyszerűen nem tudta eldönteni mégis honnan. *

*Jason szavaira inkább egy árva szót sem szól. Csak állt ott, megingatva fejét, majd ismét ásított egyet. Valamiért majd elaludt, pedig semmi érdekeset nem csinált. De azért válaszolni mégis csak kell alapon, megszólalt.*
-Na ná hogy fárasztó! Egész éjjel azt a nyavalyás könyvet bújtam...és ráadás képp hajnalban, anyám még ki is rángatott a reptérre. Egész héten egyedül... szülők nélkül...*ismét ásított egyet. Persze tudta, Jason nem fog hinni neki, de nem érdekelte. Tudta, majd úgy is visszavág neki valamivel, s eddig ez a nap elállózsdi dolog tökéletesen bevált. *
-Dehogy... ez így nekem tökéletesen megfelel. Tudod, szeretem elállni a fényt...
*felelte, majd a röpis csaj felé pillantott, ki intett neki egyet, ő pedig vissza, s mikor meglátta Anitát neki is intett egyet. Hát igen...Anitának nem mondott volna nemet. Főleg azok a szép kék szemek, hát egyszerűen beléjük lehetett veszni. Persze inkább nem szólt róla senkinek semmit sem, hisz csak jött volna a duma, hogy szerelmes, meg így meg úgy... így is épp elég, hogy Don Huannak hívják. Bár annyira nem zavarta a dolog. Főleg ha csak ilyenkor iskolán kívül hívják annak.
Mikor a lány odaért, köszönt neki.*
-Szia Anita...*megengedett egy halvány kedves mosolyt, majd megdörgölte szemét, persze előtte napszemüvegét levette, hisz úgy igen érdekes lett volna a dolog. Mikor megvolt vele, újra ásított egyet, majd lassan Tyler is megérkezett.*
-Üdv Tyler!*szinte ő volt az egyetlen a kis csapatban, aki így hívta a srácot. a teljes nevén. Semmi becézés. Olyan gyerekesnek érezte a dolgot. Bár az is lehet hogy csak azért, mert az ő nevét nem lehetett kifigurázni... becézgetni, de nem is nagyon tetszett volna neki a dolog. Aztán a srác megpillantott egy ismerőst, ki tartozott neki, s egyből el is húzott hozzá. Furcsa volt számára néha Tyler. Olyan felnőttesen viselkedett, mintha övé lett volna az egész világ, mintha gengszter körökben forgott volna, pedig eddig csak egyszer vitték be, de az is véletlen volt, s arról is csak Seth tud.
S mint valami derült égből érkező villám, olyan hirtelen terítette le lábáról Jasont egy csajszi. Fiatalabb volt mint ők, persze annyira nem is látszott rajta.
Feltünt neki az öltönyös fószer, de inkább nem tette szóvá. Inkább csak hallgatott nagyokat, s elmosolyodott a dolgon. Vicces volt, s ezen semmi sem tudott változtatni.*
~Én nem akarok röpizni...fáradt vagyok...~*mormogta magában, majd ásított ismét egyet.*

*Halványan elmosolyodott, hisz nem várta volna, hogy majd egyszer valamikor így fog belefutni valakibe. Igaz ezt a múltkor, eljátszotta az utcán is, de akkor nem estek el. A srác is talpon maradt s ő maga is. S arra a srácra ismert rá, az épp visszafelé tartó magas néger srácban.*
~Ezt a véletlent...~*szaladt keresztül fejében a gondolat. S épp bemutatkozott volna, mikor a csajszi, aki ott álldogált, egyszer csak megszólította. Rákérdezett a nevére, s mielőtt válaszolhatott volna, már meg is ölelte őt. Pislogott párat meglepetten, majd viszonozta az ölelést. Eszébe jutott ez az, de nagyon sok minden elfelejtett, hála annak a rossz szokásának, de hát ilyen ez a fránya élet. *
-Te meg... Anita vagy igaz?-kérdezte elmosolyodva, majd lassan elengedte a lányt.*Nagyon rég nem láttalak. Egyszer majd eljöhetnél hozzám ha van kedved...apám biztos nem bánná a dolgot.-vonta meg vállát, majd rövidke nadrágjába csúsztatta kezét, aztán Tylerre pillantott.*
-Tényleg...a múltkor bocsánatot sem kértem...*beletúrt hajába, majd zavartan elmosolyodott, aztán hátra pillantott ahol már ott állt Joe, kezében egy bögre kávéval. Közben lazábbra vette a figurát, s már csak egy izomtrikó, és egy halásznadrág volt rajta. Vivi elmosolyodott, majd tekintete Jasonre szegeződött. S tudta, ha elkezd játszani a srácokkal, akkor legalább addig nem viszik el őt onnan, amíg az apja nem utasítja arra embereit. De ez a folytonos kísérgetés, kezdett már az idegeire menni. Így még csak azokkal sem találkozhatott, akikkel igazán fontos lett volna. *
-Vivien vagyok...*mutatkozott be, majd a röpis csajszik felé pillantott.*Hát... mért is ne.*villantott meg egy mosolyt. Persze bízott abban nem hagyják majd magára, mert akkor jön a dadus kommandó, és szépen elviszik őt, haza, hogy majd apuci ismét beszéljen a fejével.*

*Az a csípés nem kellett volna. Már épp leakarta reagálni, mikor egy sokkal jobb dolog történt. Jasont szó szerint levette a lábáról az a csaj, aki néhány nappal ezelőtt, még őt is, majdnem a földhöz vágta, de szerencsére ő sokkal stabilabb lábakon állt. Halványan elmosolyodott, majd mosolya el is tűnt arcáról, s komoly képet vágott. Aki igazán jól ismerte, feltűnhetett számára, igen is, ezt a pillanatot várta. A röplabdázós rész neki is bejött, bár annyira nem szerette azt művelni, mégis ha együtt lehet a haverokkal, és még ezt a titokzatos csajszit is megismerheti közben, hát az akkor maga lesz a mennyország az ő számára. Tekintete a csajokra vetült, kik már nagyban játszottak újra, de az a srác, akit Anita telibe talált,inkább már nem játszott, csak üldögélhetett valahol, hisz Ty nem látta őt, még egy apró pillanatra sem. *
-Jó ötlet...de csak ha van kedved hozzá...*szólalt meg egyből Jason után, s mikor meglátta azt a kis jelenetet, hogy a két csajszi ölelkezik, elgondolkodott egy percre, mi van akkor ha ez az egész csupán ilyen megrendezett hülyeség volt? De ez alapból egy hülye ötlet, hisz az ilyesmit nem lehet csak úgy kivitelezni, a nélkül hogy ők meg ne tudják. Szóval ez egy olyan elvetett ötlet maradt.
Furcsállta igaz, hogy a csajszit nem hatotta meg Jason mosolya, mégsem szólt miatta egy árva mukkot sem. *
-Ugyan...semmi gond...*vonta meg vállát, majd megvillantott egy tőle már megszokott félmosolyt, s szemeiben halvány tűz csillant fel. Neki nem volt igaz olyan mosolya mint Jasonnek, de azért ez is általában nagyon jól bevált. Az ég világ egyetlen kincséért sem változtatott volna rajta. Talán még akkor sem, ha úgy kérik meg rá.*

*No igen. Ez az össze ütközéses szituáció, egy cseppet meglepte, de inkább nem szólt semmit sem, csak ásított tovább. Egyszerűen utálta a kávét, s így nem ihatott azt. Az energia ital meg... hát, arról ne is beszéljünk inkább. Mikor a fogadás szó elhangzott, elmosolyodott, s figyelmét, ami még volt, a csajszinak szentelte.*
-O...rendben... és miben fogadjunk?
*felvonta szemöldökét, hisz arról szó nem esett. Persze közben még lezajlott az a furcsa kis jelenet is, s feltűnt neki, hogy Jason milyen furcsán viselkedik, hisz az újonnan ölébe robbanó csajszit, nem hatotta meg az a mosoly.*
~Mi van Jason... kopik a varázs erőd?~
*tette fel magában a kérdést. Persze kicsit meglepte, mikor a csajszi Tylertől kért bocsánatot. Mindent várt volna, csak ezt az egyet nem. Persze örült annak hogy nem kell mennie röpizni, hisz nem tudott volna odafigyelni, s az épp elég galibát okozott volna számára, úgy teljes egészében mindenféle téren. Ismét csak ásított egyet, megdörgölte szemeit, s valahogy napszemüvege fent maradt homlokán, s látni engedte fáradt, álmos szemeit. *
-Mondj valamit Anita...azt ha nem jön be... *megvonta vállát elmosolyodott, majd kivett a hűtőtáskából egy hideg üdítőt. Felbontotta, belekortyolt, majd arcához érintette, hátha így sikerül majd szépen felébrednie, de a helyzet csak még rosszabb lett. *
~Még a végén, itt fogok elaludni..az már tuti biztos...kell csinálnom valamit...talán fagyi után, egyek, és úszom egyet... az lesz a legjobb... talán nem fulladok bele...~
*Persze elmosolyodott saját morbid gondolatán, s persze közben azon is gondolkodott, mégis mit kellene kitalálnia, miben fogadhatnának. Odapillantott a fagyis pulthoz, s most kivételesen, egy csajszi volt ott, s nem pedig egy pasi. Nem szerette, mikor pasik árusítják a fagylaltokat a strandon. Az valahogy olyan volt, mintha egy nő fegyver kereskedést nyitna. Jó persze akkor elmegy a fagyi árusítás, ha éppen olyan a külseje hogy illik is a strandhoz, s nem pedig egy olyan, kinek nagyobb a hasa, mint a karja vastagsága életében valaha is lehet. és ahelyett hogy eltakarná keléseit, inkább még jó alaposan előtérbe is hozza őket.
És ím, innen jön le az a szitu, hogy sokkal jobban bírta, mikor csaj, vagy épp egy idősebb nő árulja a fagyikat.*

*Seth elmosolyodott az ötleten. odapillantott a kis csoport felé, felvonta szemöldökét, majd vissza helyezte napszemüvegét arcára. *
-Jól van. Részemről oké.
*villantott meg egy mosolyt, majd figyelte az érmét, vajon melyik oldala esik le. S mikor az a fele esett le, ami a lányét jelentette halványan elmosolyodott.*
-Na hajrá...
*szólt csendesen, egy halvány mosollyal arcán. Még akkor is mosolygott, mikor a lány már a vízben ült, s mikor a sarat kente magára, még akkor is. Ám mikor más a srác felé igyekezett, s megkérte őt, arcáról lefagyott a mosoly. Nem értette mi baja van, csak azt tudta, ez így nem járja. Ezt nem annak a mamlasznak kellene megtennie. Mégis hogy mer hozzá érni? S ehhez hasonló gondolatok jutottak eszébe. Egyszerűen nem bírta kiverni fejéből a dolgot, s már kedve lett volna odamenni a sráchoz, s jó alaposan felképelni, hogy mégis hogy mer hozzányúlni a lányhoz.
Ha Jason a közelben lett volna, neki biztos feltűnt volna ez a fajta reakció, hisz már baromi régóta ismerik egymást. S tudnak egymás még a lehető legapróbb reakcióiban is olvasni. Így inkább csak örült hogy nincs ott a közelében.
Mikor aztán a lány visszaért, elmosolyodott, s mikor már mellette volt, mosolyogva karolta át annak vállát.*
-Hát akkor gyere... megkapod a fagyidat.*mosolya kiszélesedett, majd elengedte a lányt, s úgy ment a fagyisbódé felé.
Nem sietett, mégis hamar odaért, persze elé befurakodott egy kislány, s szórakozottan körbe forgatta szemeit. Majd karba tette kezét, s várakozva tekintett körbe majd a lányra, s mikor végre ő jött, a lányra emelte tekintetét.*
-Szia.. milyet szeretnél?*kérdezte a fiatal lány. Szép volt meg minden, de Seth-et mégsem hatotta meg. Inkább csak körbe pillantott, majd nyugodtan szólalt meg.*
-Légy olyan kedves, és adj egyszer két gombóc vaníliát, és egy csokoládét, és stílusosan vaníliát mellé.
-Rendben.*mosolyodott el a csajszi, majd előbb a két vaníliát szedte ki aztán pedig a csoki vaníliát, majd betette addig a tartóba amíg Seth fizetett, aztán a srác eltette tárcáját, majd elvette a fagyikat, s mosollyal arcán nyújtotta át a lánynak a fagyiját.*
-tessék... igazán megérdemled.*mondta, majd enni kezdte az övét, de még mindig azon gondolkodott, ez így egy cseppet sem volt feir játék. Sokkal inkább egy érvénytelen küzdelem. csak azt nem értette, mért ilyen baromira féltékeny.*

*Vivien arcára halvány mosoly költözött, majd néhány pillant múlva, mikor már azzal kellett szembesülnie, hogy régi barátnője kihúzta magát a röpizés alól, rá kellett jönnie, talán többet változott, mint amenyit ő maga eltudott volna képzelni. Felsóhajtott, körbepillantott, majd tekintetét egy kis időre Tyleren nyugtatta, elmosolyodott, mikor annak meglátta félmosolyát, majd pedig Jason után pillantott, ki immáron már a lányok társaságában volt.
Ekkor Tylerhez fordúlt.*
-Szerintem menyünk utána, mielött még egyedűl kezd el játszadozni...
*mormogta elmosolyodva, s egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, megfogta Ty kezét, s húzta magával. Persze nem érdekelte ki mit mond, vagy hogy épp apja gorillái milyen képet vágnak mindehez. inkább csak az volt fontos számára, hogy végre jól érzi magát, s nem kell a tű után nyulnia.
Csak akkor engedte el Tyler kezét, mikor már ott voltak. Tekintetét a csajokra szegezte, kik közűl páran fel is ismerték, s idegesen mosolyodtak el.*
-No mi az? nem láttatok még fehér embert?*felvonta szemöldökét, akár a csajok is, majd pedig vállat vonva karba tették kezüket.*
-De igen...csak egy olyan dögöt nem, mint amilyen te is vagy...
-Jajj de szigorú itt valaki...*nyavirkolt egy kicsit pont ugyan úgy, ahogy a csajszi is az elöbb. Annak persze ez nem tetszett. Átjött a kis háló szerü akármi alatt, mejd megállt Vivien elött. Végigfuttatta rajta tekintetét. Látszólag nem tetszett neki Vivien képe, vagy talán itt töbről volt szó? Nem tudta megmondani. Abban azonban biztos volt, a csaj vagy féltékeny, vagy szimplán csak nem tudta elhinni, hogy így úgymond póráz nélkül látja őt.*
-Jajj fogd be Blake!*rivalt rá a lány, majd lökött egyet rajta.*Egy olyan csaj akinek megvan mindene...boldog lehetne...mért pályázik az olyanokra mint ezek a srácok?*felvonta szemöldökét, s csak nem érdekelte mennyire meg is bánthatja ezzel a csajt. Csupán csak vissza akart vágni a múltkori sérelmek miatt.*
-Mit ártottam neked Coni?*felvonta szemöldökét, karba tette kezét, s úgy tekintett rá. Nyugodt volt. de csupán ez csak a jéghegy csúcsa volt. Alatta tombolt, akár egy hirtelen jött vihar a tengeren.*
-Tudod te azt jól Blake! Ne tedd itt az ártatlant!
*Valóban tudta Vivien mégis miről van itt szó. Csak épp azt nem értette, mégis mennyire kellett volna ezt az egészet eljátszania, hogy a többiek ne jöhessenek rá erre az egészre. Apáik nem voltak valami jóban, s ebből következett hogy a lányok sem szívlelték egymást.*
-Csipi a csöröd hogy itt vagyok mi?*felvonta szemöldökét, majd egyik lábáról a másikra helyezte súlyát.*Ugyan csajszi...higgadj le. nem tehetek róla hogy az apám olyan amilyen...de tudod mit...szart se érdekel a nyomorod!
*Vivien nem ment el. Ott maradt, s határozott tekintettel meredt a lány szemeibe.*
-Nézd...én azért jöttem, hogy végre jól érezzem magam...és nem hogy vitázzak...de tudod mit...fogadjunk...
-Te megőrültél Blake!
-Majd akkor leszek őrült, ha fejemre húzok egy csirkét, és azt kiabálom, én egy Zsiráf vagyok.*mondta egy széles mosollyal arcán. persze a csaj ismételten kiakadt, s sértődötten visszament a helyére. Vivien meg nem kezdett el magyarázkodni. Eddig sosem magyarázott meg semmit sem.
S míg ezzel volt elfoglalva, a két gorilláról meg is feledkezett.
Lassan egy nagyobb kocsi parkolt le a pasrhoz közel. egy közel Limuzin nagyságú Rojs-Rojs, s egy magas, idősödő, ám még mindig kiváló formában lévő férfi lépett ki belőle, s egyenesen Vivien felé vette az irányt.
Ruházata elegáns volt. Látszott rajta nem ezekben a körökben mozog. Odaérve, karbatett kézzel tekintett a lányra. Haja hátrazselézve elegánsan kihangsújozta szögletes arcát.*
-Vivien Jennette Blake!!! Azonnal gyere ide!*rivalt rá. Vivien odakapta tekintetét, s szinte teljesen meghült benne a vér. *
-No mi az... jött apuci, és máris nem olyan nagy a szád?!
-Fogd be Coni!!*mormogta Vivien, s szívesen hozzá vágta volna a labdát, mégsem tette meg. S mivel nem mozdúlt, apja lépett oda hozzá, s megragadta karját. Egyből észre vette a fris szúrás nyomokat, s szinte azonnal képen törölte lányát.*
-Úgy nézel ki mint valami kápszeres! Csont és bőr...
-Hagyj békén Angelo!!*rivalt rá apjára. Régóta nem szólitotta apának. Körülbelűl azóta hogy megtudta, mégis mivel foglalkozik a drága papa. Kezét nem emelte arcához, csak állt ott, mint valami büszke vad, kit nem lehet megbéklyózni.*
-Most azonnal velem jösz!
-Nem megyek sehova!*emelte fel hangját, majd újabb pofon csattant el.*O...ehhez értesz... jólvan... ha annyira akarod, csináld a botrányt mindenki elött, de akkor megjárod...kitálalok a rendörségnek Angelo!*mormogta miközben közelebb hajolt a férfihoz, hogy az tisztán hallhasa suttogó szavait. A férfi megrökönyödött, majd ellépet tőle. Csinált egy hátra arcot, s elment. A parton szinte megfagyott az élet legalább is a közelükben.
Vivien felvette a labdát, majd a srácokra pillantott.*
-Na mi az? Nem játszunk?*felvonta szemöldökét, majd átpasszolta a labdát a másik oldalra.*

* A csajszi megragadta a kezét, s magával vonszolta a röpi pályához. Ez neki már alapból furcsa volt, minden esetre nyugodt léptekkel haladt mellette. odaérve tekintetét Jasonre vetette, ki egy cseppet sem zavartatta magát a csajok közelében, de azért látta rajta, bántja a dolog, vagy csupán csak foglalkoztatja hogy Vivien meg sem hatódott az ő lehengerlő mosolyától. Persze őt magát nem érdekelte a dolog, hisz ha akarja, majd úgy is elmondja.
Persze nem telt minden olyan nyugalmasan. Egy csajszi kezdte el tenni a fejét, s rá szállt Vivienre, de az állta a sarat. Méghozzá elég keményen. No de ez még semmi volt.
Mikor aztán megjelent egy öltönyös krapek, ki Tyler sejtése szerint, inkább illett volna a filmvászonra, semmint egy ilyen környezetbe, majdnem leesett az álla. De inkább nem szólt, csak hallgatott, mint az a bizonyos a gazban.*
~Na jó...ez most ki a fene?~
*Tette fel magában a kérdést, a az első pofon után, már épp készült volna közbe lépni, de elhatározta, mégsem teszi meg. Inkább csak csendben áll ott egy helyben, majd jött mégegy pofon, s valami sustorgás. Persze szöget ütött fejében a kápszeres szó, de úgy volt vele, nem az ő dolga, s nem is kell bele szólnia. Hisz mi jogon tenné meg? Hisz semmi köze sincs a csajszihoz.
Aztán a fazon elment, s a lány úgy tett, mintha semmi sem történ volna, de Ty figyelmét nem kerülte el azon a helyes pofin megmaradt pofonnak a nyoma.*
-De igen...játszunk...
*szólt, majd elütötte a vissza érkező labdát. Nem kellett magasra ugrania, s talán elég volt az is, hogy felemelte kezét. Egyszerüen tökéletes volt úgy. Milyen jó is, mikor valaki ilyen magas. Aztán a labda visszajött, s ismét vissza ütötte s az a földön landolt.*
-Egy ide...*közölte, s ismét egy rá jellemző félmosoly jelent meg arcán.*

*A megdöbbenés nem épp a legkisebb volt, mikor belekarolt a lány. Pislogott párat, majd elmosolyodott. Persze azért sajnálta hogy így elbánt annak a szegény fagyis lánykának az érzéseivel. No de nem tette szóvá. Csak ette a fagyiját nyugodtan, majd a kérdésen kicsit törnie kellett a fejét.*
-Na ja... majd el alszom...és már azon agyalok, hogy befekszem egy napernyő alá.
*felelte, majd a lányra pillantott, ki még mindig belé karolva sétálgatott mellette, s mire Seth észbe kapott, már rég a parton sétálgattak, a vízben *
-Sokkal jobb. Nem szeretek annyira röpizni. Én inkább az a focis fazon vagyok.*Seth az iskolai Rögbi csapatban játszott. Ő volt az irányító. S persze már közel állt ahhoz, hogy bekerüljön a profi ligába. Persze nem kérkedett vele, hisz minek is tenné meg azt? Felesleges. Sosem volt az a fajta, ki nagyon akarna kérkedni a dolgaival. Sokkal inkább az a magának való fazon volt, aki csak véletlen csöppent bele ebbe a bandába. Igaz néha tudott kemény is lenni, főleg a pályán, de az nem jelentett semmit sem. Bár inkább csak a csajokhoz kedves, s így rettentő sok csaj ismerőse volt.*
-Apro po...mellesleg, lesz akkor valamiféle buli? Mert úgy rémlik, mintha Jason említette volna még tegnap...*már nem ásított kivételesen. valahogy nem tudott, vagy egyszerűen csak kezdett már felébredni, nem tudta volna megmondani. Vagy nem is akarta?
Mikor megette a fagyiját, lábát meglóbálta a vízben, mire víz csapott fel. Kaján vigyor jelent meg arcán, s mikor Anita megette fagyiját, elengedte kezét, majd lelocsolta őt. Mosolya kiszélesedett, majd mit sem törődve azzal hogy ő csaj, elé lépett, elgáncsolta, s így az bele esett a vízbe. Persze ha a csaj megragadta őt, akkor együtt estek bele a vízbe.*

*A játék a vízben kellemes volt , szórakoztató, s még sikerült is felébrednie tőle. Igaz, sokszor ökörködtek már a vízben, de akkor mindig ott volt valaki más is. Általában Jason, és az épp aktuális csaj, akinek elakarta csavarni a fejét, vagy pedig Tyler társaságában. Igaz, úgy is remekül elvoltak, de ez, így hogy csak ketten voltak ott, sokkal szórakoztatóbb volt.
Nem érdekelte hogy az a srác, ki az előbb lemosta Anitáról az iszapot úgy bambult feléjük irigyen, furcsa tekintettem. Sokkal inkább az érdekelte, nehogy rálépjen egy Tengeri sünre. Nem lett volna kellemes. Sokkal inkább egy kellemetlen élmény, mit még a legrosszabb ellenfelének sem kívánt volna, soha az életben sem.
Mikor a földön kötött ki, hála annak a kavicsnak, melyben a lány megbotlott, csobbant egy nagyot a vízben, s nem kicsit döbbent meg ennek következtében. Egyenesen tekintett annak szemeibe, halvány mosollyal arcán.
Persze az ismételten csak egy öröm volt számára, hogy nem egy sünbe dőlt bele. Így a puha fövenybe való érkezés, sokkal kellemesebbnek számított. Először arra gondolt, lelöki magáról a lányt, had zuhanjon bele a vízbe, de valamiért mégsem tette meg. Talán az indok az volt, hogy nem volt olyan, mint a többi férfi.
Inkább csak feküdt ott meredten, egyenesen azokba a csodás kék szemekbe meredve, melyekben szinte el lehetett veszni egyetlen pillanat leforgása alatt. Keze egy darabig öntudatlanul feküdt a vízben, nem tudva, mit is kellene tennie. Végül csendesen megszólalt.*
-Levettél a lábamról...*elmosolyodott, majd néhány pillanattal később ismét megszólalt. Közben*A minap...jártam nálatok...és...csináltam egy meglepetést neked...*hangja olyan halk volt, hogy alig lehetett hallani, s a lánynak is nagyon figyelnie kellett talán annak érdekében, hogy meghallhassa. Felemelte kezét, kisimított a lány arcából egy tincset, felült, s mit sem törődve a kíváncsi tekintetekkel, tekintetét a lányéba fúrta, s egyre közelebb hajolt hozzá, míg végül ajkaik egy rövidke pillanatig összeértek, mindössze egy futó csók erejéig.
Végeztével, mikor észbe kapott mit is tett, szétválasztotta ajkaikat, visszadőlt a vízbe, s csendesen szólalt meg, már-már bűnbánó hanggal. *
-Ne haragudj...*szabadkozott, majd tekintetét az égre szegezte, persze nem tudta túl sokáig ott tartani, hisz olyan puhák voltak s édesek azok az ajkak. S oly' régóta vágyott már rájuk. Kitörölte arcából a vizet, majd lassan kezdte kicsit kényelmetlenül érezni a helyzetet. Hisz ha ezt Jason meglátja, ezen fog csámcsogni, és akkor biztos eljut majd Seth barátnőjének a fülébe is, kivel már vagy háromszor szakított, de a csaj, valahogy nem tudta megérteni a dolgot. Mintha Seth kínaiul beszélt volna. De ha egyszer szakítani akar azzal a csajjal, akkor mért nem teheti azt, amit jónak lát? hát talán épp ezért olyan eget verő probléma, hogy ő a csapat ügyeletes jófiúja. Persze nem tudta hogy Anita tudott e barátnőjéről, hisz ő maga sosem beszélt erről senkinek sem.*

*Vivien csak körbeforgatta szemeit a srác "nyálcsorgatásán" mikor a másik csajszi lehajolt előtte, s felvette a labdát. Sosem értette igazán a férfiakat. Abban azonban biztos volt, kell lennie egy olyan pillanatnak, mikor végre találkozik egy normális fazonnal, aki nem olyan, mint akinek elmentek otthonról, és mindvégig csak azért akart kedves lenni vele, mert a drága apukájától fél, s sejti, mégis mit kapna azért cserébe, mert úgy bánt a lányával. Azt persze sosem tudta felfogni, mégis miért kell annyira félni az apjától.
Mikor újra játékban volt a labda, felugrott visszaütötte, majd tekintete megakadt apja egyik emberén. Körbeforgatta szemeit, felsóhajtott, majd a srácokra villantott. *
-Bocs...de mennem kell...*felsóhajtott, majd otthagyta őket, s elindult a férfi felé, ki így öltöny nélkül inkább nézett ki valamiféle utcai sima embernek, mint sem egy olyan személynek, ki már több egyént is eltett láb alól.
Mikor Vivien odaért hozzá, felpillantott rá, karba tette kezét, felvonta szemöldökét, s úgy tekintett egyenesen annak szemeibe. *
-Mibe hogy apám mondta hogy gyere értem?!
-Nem... Most téved Ms Blake...*szólt a férfi csendesen.*Csupán gondoltam, jól jönne egy kis séta...
-Séta?*felvonta szemöldökét. Nem értette mire ez a hirtelen jött kedvesség. Igaz Joe jó fej is tudott lenni ha akart, de ez a változás, talán túl hamar következett be. Minden esetre, egy halvány mosoly költözött arcára.*Tudod... tudtam hogy valahol legbelül rendes vagy...de ez...ez így mégis túlzás.*aztán tekintete a fagyisbódé felé vetődött. Majd a férfira, s elmosolyodott.*
-Gyere... meghívlak egy fagyira, aztán megyünk haza...és elmondhatatlanod apámnak, hogy jól vagyok...*a mondat végén, már egy aprócska fintor rajzolódott ki arcára. A férfi csak bólintott, s már ment is a lány után a fagyishoz, hol kértek mind ketten fagyit, majd letelepedtek valahova, s Vivien csevegni kezdett vele, persze úgy, mintha csak egy haver lenne.*